Nem helyénvaló, ha a jelenlegi kormány csapnivaló teljesítményéért a filmszakmán verjük el jó előre a port. S nem illik a tavalyi filmszemle hiányosságaiért már az első napon elmarasztalni az ideit. Ám a filmszemletanács elnökének, Herendi Gábornak, az egyébként tehetséges közönségfilm-rendezőnek és stábjának kapkodó intézkedései, újításai arra késztetik az embert, hogy mormogással kezdje már a beharangozót is.
-Miért nem lesz nyitófilm a magyar filmek mustráján? – kérdezte döbbenten egy svájci magyar íróbarátom tegnap egy baráti magánbeszélgetés során. Ez a mindmáig érthetetlen, megmagyarázhatatlan ötlet olyannyira elkedvetlenítette barátomat, hogy elajándékozta a belépőjét a ma este hétkor kezdődő nyitóünnepségre, a Millenáris Teátrumba.
Minden hazai lap, a Magyar Nemzet filmkritikusa is megírta, hogy tavaly ősszel Tarr Béla felajánlotta a szemletanácsnak A londoni férfi című filmjét nyitóelőadásként. Ekkor Herendi Gábor – önmagában korrekt módon –, közölte, hogy először látni szeretné a medvét, magyarán megtekintené a kiváló magyar rendező,Tarr Béla művét. Jóval kevésbé mondható korrektnek az eljárás, hogy a kitűzött vetítési időpontban, a Művész moziban a szemletanácsot egyetlen delegált tag képviselte. Herendi Gábor azzal magyarázta a különös eljárást, hogy a tanács időközben úgy döntött, hogy nem lesz nyitófilm a magyar filmek mustráján.
Ezt a döntést semmi nem magyarázhatja, sem a Magyarországon elharapódzó reformláznak álcázott kultúra-,egészségügy-, oktatásellenes takarékosság, s az sem, hogy máshol is szokták így. Mi lesz, ha a filmszemle mintájára a nyári ünnepi könyvhéten bevezetik a könyvmentes, virtuális, digitális pavilonokat? Herendi Gábor a filmszakma döbbent felháborodásának hatására megpróbálta korrigálni hebehurgya döntését, s teljesen váratlanul megkereste Tarr Bélát azzal a kéréssel, hogy legyen mégiscsak nyitófilm, s ha már ugye lesz nyitófilm, az legyenTarr Béla A londoni férfi című munkája. Nos, ki az, aki nem sértődne meg a jeles rendező helyében? Tarr Béla okkal, joggal érezte úgy, hogy ebben a formában nem kér a „megtiszteltetésből”. Úgyhogy ma este nem lesz nyitófilm. Sok mindenki megelégedésére a csodálatos magyar történelmi kalandfilmrendező, Várkonyi Zoltán emlékére szánt kisfilmet láthatunk majd. S közben arra emlékezünk, micsoda elképesztő áskálódást folytatott annak idején a szakma az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai I-II, a Fekete gyémántok I-II, című örökbecsű magyar klasszikus Jókai-regények, valamint Gárdonyi Géza Egri csillagok című remekművének megfilmesítője ellen. Akárcsak Bereményi Géza A hídember, vagy Káel Csaba Bánk bán című operafilmjének bemutatásakor.
Szégyen-gyalázat, képzeljük el, mi történt volna, ha Lengyelországban bárki is megkérdőjelezné a Fáraó, a Mater Johanna, a Kis lovag, a Keresztesek című nagyszabású történelmi filmek létjogosultságát? Visszatérve a szemlenyitóra, nyitófilm helyett részleteket mutatnak be a Magyar Játékfilmszemle műveiből. A hagyományok nyomvonalán maradva idén is kiosztják A Magyar Mozgókép Mestere címet, ezt ma este Gyulai Líviusz és Kósa Ferenc kapja meg. Életműdíjban részesül B. Müller Magda fotóművész, Hildebrand István operatőr, Schubert Éva színművész.
A szemlezáró ünnepség egy hét múlva, kedden este lesz, de már most negatív szenzációk keringnek körötte. Herendi Gábor megszüntette a kettős fődíjat, amely eddig a legjobb szerzői és a legjobb zsánerfilmet külön-külön elismerésben részesítette. A szemle fődíját ezentúl Arany Orsó-díjnak nevezik, 25 millió forinttal jár együtt. A zsánerfilmek legjobbjának ezentúl „csak” az úgynevezett Moziverzum-díj jár, ami szintén 25 milliós vonzattal rendelkezik. Nem éppen sajtóbarát újításként, a zsűrinek nem szabad elárulnia az ünnepség előtt a nyertesek nevét. A végeredményt tartalmazó borítékot a szemletanács-elnök szándéka szerint majd csak a záróünnepségen bontják ki. Lesz így ám majd igazi meglepetés – ígéri az elnök. És nyilván nem kis zűrzavar. A záróünnepségre ugyanis minden rendező csak egy belépőt kap, ami azt jelenti, hogy a boldog győztesek családtagjai kimaradnak az örömmámorból. És elképzelhető, hogy a szemle végeredménye csak csütörtökön jelenik meg az írott sajtóban, ugyanis a sajtó sem kapja meg a korábbi, jól bevált gyakorlattal ellentétben – embargósan már hat órakor – a végeredményt.
Nos, bármennyire is fogadkoztunk sokan, hogy várunk a momogással, a kritikával a szemle végnapjáig, a szemletanács gondoskodott arról, hogy ne teljesüljön a szép fogadalom. Sokan úgy vélik: a mustra még el sem kezdődött, de már elegünk van a cirkusz(ok)ból. Mindenesetre, az biztos, hogy mintegy négyszáz alkotás mutatkozik be január 29-e és február 5-e között. A versenyprogramba 103 alkotás jutott be, ebből 18 játék, 36 kísérleti és dokumentumfilm, valamint 13 tudományos és ismeretterjesztő film szerepel. Versenyen kívül 15 játék, 13 tévéfilmet, 91 dokumentumfilmet, 80 kísérleti és kisjátékfilmet láthatnak a notórius szemlenézők.
