Népirtással vádolják az Észt Antifasiszta Liga elnökét

Élete végéig börtönbe küldhetik a 88 éves Arnold Meri észt „szovjet háborús hőst” ha bűnösnek találják a kedden ellene megindult perben. A tüdőrákkal küszködő Meri a vád szerint 251 észt civil Szibériába történő deportálásáért felelős.

Merit 2003-ban kereste fel az észt rendőrség, azzal vádolva őt, hogy felelős 251 észt Hiiuma-szigetre történt deportálásáért, amelyet 1949-ben hajtott végre. 2007-ben népirtással vádolták meg Merit, aki azt elismerte, hogy részt vett a deportálásokban, de a felelősséget tagadta.

Vladimir Simindey történész ugyanakkor elmondta: mivel a deportálásokat az NKVD szervezte és hajtotta végre, Merinek aligha befolyásolhatta az 1949-ben véghez vitt észtországi deportálásokat. Simindey emlékeztette arra is: Merit épp azért fosztották meg a Szovjetunió Hőse kitüntetéstől, mert megkérdőjelezte a deportálások létjogosultságát.

Arnold Meri 1941-ben kapta meg a kitüntetést, amiért részt vett a németek ellen vívott harcokban. Négyszer sérült meg a fronton, ám mindig megtagadta a kezelést, arra hivatkozva, hogy ő a német hadsereg elleni védelmi vonal megszervezésével van elfoglalva. Unokafivérét, Lennart Merit – a független Észtország 1991 utáni első elnökét – a szovjet állam ebben az időben Szibériába deportálta. A háborút követően Arnold az észt Komszomol központi bizottságának titkára volt.

A bukás

Arnold Meri – aki jelenleg az Észt Antifasiszta Liga elnöke – politikai okot sejt az ellene megindított per hátterében: „azért akartak elítélni, mert valaha szovjet állampolgár voltam, ezért nem tudtak, most egy másik indokot találtak”. A tárgyalásra mintegy hetven, a deportálásokat túlélő tanút kívántak beidézni, ennek fele sem jelent meg. Véleményük meri szerepéről megoszlik, valaki felelősnek tartja a történelmi bűnért, valaki az egész tárgyalást szükségtelennek és jelentéktelennek tartja. Oroszországban úgy vélik: Meri szenvedi meg Észtország és szovjet múltjának „nehéz” kapcsolatát.

Deportálások, amelyekről nem sokat beszélnek

Az 1939-ben kötött Hitler-Sztálin paktum titkos záradékában a náci Németország vezetői Észtországot a Szovjetuniónak vetette, ugyanebben az évben megjelentek az ország területén az első szovjet katonai bázisok. A moszkvai széleskörű háborús fenyegetések hatására 1940-ben bábkormányt erőltettek Észtországra, majd a Szovjetunióhoz csatolták.

Közvetlenül a második világháború hadi cselekményinek észt területekre jutása előtt bebörtönöztek és a Szovjetunióba deportáltak 10 000 szovjetellenes tevékenységgel vádolt észtet. Az 1941. nyarán Észtországot elfoglaló német egységek 1944-ig megszállva tartották az országot. Ugyanezen év őszén az előrenyomuló vörös hadsereg elől Svédországba, Finnországba és Németországba menekült több ezer észt család. Észtország a háborúban elveszítette nemzeti kisebbségeit: a nácik elhurcolták a zsidókat, a szovjet hadsereg elől elmenekültek a nyugati partvidéket benépesítő svédek. 1949-ben Moszkva az emberi jogokat, de saját törvényeit is figyelmen kívül hagyva Szibériába deportált több, mint 20 000 embert, többségükben nőket és gyerekeket. A szovjet-ellenes belső ellenállás az '50-es évekig folytatódott az észt erdőségekben.

A sztálini terror végének megegyezéssel az 1956-os évet tartják: ebben az évben kezdődött meg a Szibériába deportáltak tömeges visszatérése Észtországba.

(Russia Today, wikipedia.org, esztorszag.hu)