Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Matthias Hannemann A bárok bezárása azonos a koncentrációs táborral? című cikkében tudósít a berlini homoszexuális-emlékmű körül kirobbant vitáról. Néhány hete, aki veszi a bátorságot és elég közel hajol a nagy szürke kváderkőhöz, az a nemzetiszocialisták által üldözött homoszexuálisok emlékművénél két férfi végtelenített csókját látja Berlin közepén. Éppen ez a csók a vita tárgya, ami a Harmadik Birodalomban a BTK 175. paragrafusának megszigorítását követően a férfiak esetében akár a koncentrációs táborba történő elhurcolást is jelenthette.
S nemcsak azok vitatkoznak erről, akik a 2003-as Bundestag-döntés esetén egy újabb emlékművet szükségtelennek tartottak, hanem azok is, akik támogatták, létrehozták és a májusi avatóünnepség során összeszorították a fogukat. A homoszexuális aktivisták elkeseredettséggel vegyes elismeréssel nyilatkoznak az általában velük szövetséges leszbikuslobbiról. Az Emma című női lap hathatós támogatásával egy igencsak vitatható kompromisszumot kötöttek. Ennek lényege, hogy az emlékműben bemutatott csókolózókat két év múlva egy leszbikus nőkről szóló filmre cserélik. A szerző szerint mindez kiváló példája annak, hogy a mai társadalmi elismeréssel miként lehet múltpolitikát folytatni, ami tudatosan és tiszteletlenül túllép a történelmi tényeken.
Claudia Schoppmann történész elfogadott tekintélye a kevéssé kutatott területnek, a Hitler-korszak leszbikus világának. Schoppman hangsúlyozza, „hogy nem létezett a leszbikus nőknek olyan szisztematikus üldözése, mely összevethető lenne a homoszexuális férfiakéval”. A homoszexuálisok üldözése közvetlenül a „hatalom megragadását” követően elkezdődött. Ernst Röhm, a homoszexuális SA-főnök meggyilkolását követően megszigorították a BTK 175. paragrafusát. A bíróságilag már elítélt férfiakat „előzetes őrizetbe vették”, vagy koncentrációs táborba zárták, esetleg „önkéntes kasztrációra” kényszerítették. A homoszexualitás- és abortuszellenes küzdelem Himmler felügyelete alatt állt. Ezeket aligha lehet összevetni azzal, hogy a leszbikusok nem látogathatták bárjaikat, és betiltották újságjaikat.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban A szövetségi közigazgatási bíróság döntött: A neonáci felvonulásokkal kapcsolatos vitatott BTK-szigorítás alkotmányos című cikkében ismertet egy régóta nagy izgalommal várt ítéletet. Határozatukban a bírák megerősítették a Rudolf Hess-emlékfelvonulás betiltását. Hivatkozva a törvénymódosításra, a Wunsiedel járási hivatal betiltotta a 2005. június 20-ra tervezett felvonulást, melynek résztvevői Hitler helyettesére, Rudolf Hessre kívántak emlékezni. A lipcsei bírák mostani ítéletükben megerősítették a háromesztendős határozatot.
Az ítélet szerint Wunsiedel joggal indult ki abból, hogy a felvonulás a „bizonyossággal határos valószínűséggel” a nemzetiszocialista uralom támogatását jelentette volna. A 10 000-es frankföldi kisvárosban temették el Rudolf Hesst 1987. augusztus 17-i öngyilkosságát követően. Hess tárcanélküli miniszter és Hitler párton belüli helyettese volt. A nürnbergi perben 1946-ban életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Hess a német neonácik szimbolikus figurája, akik évek óta emlékrendezvényeket akarnak megtartani Wunsiedelben augusztusban. A tiltó rendelkezéseket 2005 óta folyamatosan fenntartja a wunsiedeli hivatal. A döntés háttérben az akkor hatályba lépett BTK-módosítás állt, mely kibővítette a közösség elleni izgatás büntetését. E szerint: három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, „aki a nyilvánosság előtt vagy egy gyűlés alkalmával a közrendet az áldozatok méltóságát megsértve olyan módon megzavarja, hogy a nemzetiszocialista erőszakuralmat támogatja, dicsőíti vagy igazolja” .
