A Saar-vidéki Napóleon jövőre ismét trónra lép?

A Süddeutsche Zeitung Oskar Lafontaine-nek a Baloldali Párt Bundestag frakcióvezetőjének Saar-vidéki visszatérési terveivel foglalkozik. A Die Presse beszámol az SPÖ pénteki elnökválasztó és programadó kongresszusáról.

Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)

A baloldali német napilapban Thorsten Denkler Oskar koronázási miséje című cikkében ismerteti a Baloldali Párt frakcióvezetőjének legújabb politikai ambícióit. Saarbrückenben – a tartomány székhelyén (– a szerk.) – a buszvezetők politikai meggyőződésének kikérdezése igen egyoldalú rendezvény lenne. Július elején a 300 sofőrből 220-an beléptek a Baloldali Pártba. Előtte 35-en az SPD tagjai voltak. A párt taglétszáma azonnal tíz százalékkal megnövekedett. A dobás hatalmas médiahírverés közepette történt. Az üzenet világos volt, a Saar-vidéken sikerülhet a baloldalnak. Ma a neunkircheni polgárok házában leteszik az alapkövet ennek a nagyra törő tervnek. Itt a Baloldali Pártnak először sikerülhet, hogy egy nyugati tartományban a legerősebb frakció legyen.

Igen sikerülhet, hogy Oskar Lafontaine ismét elnyerheti a miniszterelnöki posztot, amit már korábban az SPD politikusaként betöltött. A 160 küldött csak egy miniszterelnök-jelöltről fog szavazni, Oskar Lafontaine-ről. Olyan eredményre várnak, ami nem lesz túl messze a 100 százaléktól. A Saar-projekt a legfontosabb a baloldal és Lafontaine számára, majdnem fontosabb, mint a Bundestag-választásokon elérhető jó eredmény. Mert 1985 és 1998 között Lafontaine volt a miniszterelnök. A Saar-vidéki Napóleon szinte kivétel nélkül abszolút többséggel kormányozta a tartományt. Lafontaine volt a Saar-vidék, a Saar-vidék volt Lafontaine. S most visszakívánkozik régi trónjára. S az esélyek nem rosszak. A közvélemény-kutatásokban a Baloldali Párt szorosan, legfeljebb 5 százalékos lemaradással követi az SPD-t.

A hivatalban lévő miniszterelnök, Peter Müller (CDU) már azzal gonoszkodott, hogy várja az izgalmas Müller–Lafontaine-párviadalt. Heiko Maasról, az SPD vezetőjére egy szót sem vesztegetett. Amit Lafontaine egykori protezsáltja egyáltalán nem talált viccesnek. Már a 2005-ös Bundestag-választásokon – akkor még PDS-ként – helyből elérték a 18 százalékot a tartományban – ez máig a legmagasabb érték egy nyugati tartományban. Akkor a pártnak nem volt se programja, se jelöltje, csak Oskar Lafontaine-je. Most mindennek másként kell lennie. Program kidolgozás alatt, jelöltből több van, mint elég. Lafontaine-ből akkor lesz miniszterelnök, ha megelőzi a Baloldali Párt az SPD-t. Az SPD mint egy a Baloldali Párttal közös koalíciós kormány kisebb partnere, ráadásul egy nyugati tartományban, ez még a közeledés leglelkesebb hívei számára is igen durva. Maas időközben kizárta, hogy Oskar keresztnevű miniszterelnöke legyen a tartománynak.

Egy közös kormányt ugyanakkor képes elképzelni addig, amíg az SPD az erősebb. Ahol az SPD a kisebb partner, olyan vörös-vörös szövetség nem lesz – nyilatkozta Maas. Tartalmilag aligha lenne magyarázható a kereszténydemokratákkal kötendő koalíció. Az SPD és a Baloldal azonban programatikusan alig különbözik. A Baloldali Párt hús az SPD húsából. Maas számára az egyetlen lehetőség, hogy megszabaduljon Lafontaine-től az, hogy a Saar-vidéki választásokon legyőzze őt. Lafontaine nevezetesen csak akkor kíván visszatérni tartományába, ha miniszterelnökké választják, amúgy Berlinben marad. Ugyanakkor néhány szociáldemokrata azon tanakodik Berlinben, hogy nem az lenne-e jobb nekik, ha Lafontaine-nek sok szerencsét kívánnának saarbrückeni terveihez?

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív osztrák napilap Faymann az új szocialista elnök című cikkében ismerteti az SPÖ kongresszusán történteket. Alfred Sinowatz 1983-as megválasztása óta Werner Faymannt a legjobb eredménnyel tette pártelnökké Linzben az SPÖ. Az SPÖ választási kampányprogramját egyhangúlag fogadták el. Ennek kulcskijelentései: még 2009-ben adócsökkentés, a tandíj megszüntetése, s egy magasabb nyugdíjemelés. A normális áremelkedés helyett az idősek járandóságát a nyugdíjas inflációhoz igazítanák. Nagy többség elfogadta a párt képviselői listáját, melyet a frissen megválasztott Werner Faymann vezetett.

Faymann beszédében kizárta a koalíciót az FPÖ-vel (legalábbis Hans-Christian Strache vezette párttal), és hangsúlyozta az SPÖ „hitelességét”. Egyúttal bejelentették, nem kívánnak további állami vagyont privatizálni, az osztrák tulajdont nem szabad egyszerűen elajándékozni és elszórni. Szerinte az Austrian Airlines-nél meg kell őrizni egy döntési küszöböt, a Telekomnál és a postánál pedig arra kell ügyelni, hogy ezeknél egyáltalán ne jussanak olyan messzire, mint az AUA-nál. Különösen hangos tapsot kapott, amikor az adócsökkentés 2009-re hozásáról beszélt. A közbiztonság területén 1000 új rendőrt ígért az osztrák utcákra. S a bevándorlók integrációja kapcsán az SPÖ elnöke a nyelvoktatás fontosságát hangsúlyozta. Végül tisztázta, hogy nem kíván változtatni az új, a nyílt levélben megfogalmazott uniós álláspontján, miszerint minden jelentős szerződésmódosítást népszavazással kívánnak megerősíttetni.

Az új elnök, úgy tűnik felfedezte az SPÖ számára a szerénységet, mint új párterényt. A kongresszus szervezői lemondtak a látványos rendezésről. A Faymann kritikus jelenségekről egyedül a párt balszárnya gondoskodott. „A Faymann–Gusenbauer-irányzatnak az ÖVP-nek tett állandó engedményei csak pusztulásba vezethetnek bennünket”, áll egy „Eleget dorombolt” című röplapon, melyet a baloldali szoci fiatalok és SPÖ-tagok, valamint szakszervezeti aktivisták adtak ki. Ennek ellenére az SPÖ támogatására szólítottak fel. A párton belüli bírálókat, akik az elmúlt napokban többször is megjelentek a médiában, ugyan Faymann nem szólította meg közvetlenül, de hangsúlyozta kompromisszumkészségét és a párton belüli pluralitást.