Pártállami logikával kormányoznak Gyurcsányék?

Pártállami attitűddel navigálja az országot a kisebbségi MSZP-kormány – mondta el a Magyar Nemzet Online-nak Fricz Tamás. A politológus úgy látja: Gyurcsányék görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz, vészes sebességgel távolodnak el a demokratikus normáktól. Mentőöv lehet számukra, ha az SZDSZ újra támogatja őket, ám a törpepártnak is „megmaradási gondjai” vannak. Az MSZP környékén fejüket felütő renitens, változást akaró mozgalmak átalakíthatják a „forró ősz” politikai menetrendjét. A Fideszre pedig a katalizátor szerepe vár. Interjúnk. • Bogár: Egylépésnyire a végső pusztulás

– Az SZDSZ már koalíciós társnak is mostoha volt, hiszen szinte folyamatosan zsarolták az MSZP-t. Azóta is fenyegetőznek, hogy nyár végére legyen valamilyen program, vagy... igazából senki sem tudja, mi lesz. Gulyás József egy interjúban arról is beszélt, hogy nem az SZDSZ miatt van szükség új programra, hanem mert az ország nem működhet úgy, hogy nem kiszámítható, és nincsen közbizalom. De ez nem egy új megállapítás. Az elmúlt években minden intézkedés az ad hoc jelleget öltötte magára, mintha semmilyen logika nem lenne az intézkedésekben. A közbizalom szintjéről ne is beszéljünk.
– Le kell szögeznünk: az MSZP demokráciafelfogásával óriási problémák vannak. Korábban, amikor felvetődött az előre hozott választások lehetősége – például az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után, amikor kiderült, hogy manipulálták a választásokat, és átverték, becsapták a szavazókat –, akkor ők azt mondták, hogy többségük van a parlamentben, Gyurcsány bizalmi szavazáson is képes volt nyerni. „Többségünk van a parlamentben, hát miért mennénk?” – gondolták a kormánypártok akkor, a következő fordulat viszont már az volt, hogy kisebbségbe kerültek. Immáron nincs meg a többségük a parlamentben, és láss csodát, továbbra is maradnak, ragaszkodnak a hatalomhoz. A legdöbbenetesebb fordulat azonban mégis a legutóbbi: Lendvai Ildikó arról kezd beszélni, hogy ha nem lesz a költségvetés megszavazva, akkor sincs semmi baj. Amit látunk most: döbbenetes távolodás az európai demokratikus normáktól és a közmegegyezéses elvárásoktól. Ha egy kormányzatnak parlamenti többsége van, akkor még formálisan hatalom maradhat, bár emlékezzünk Gerhardt Schröder német kancellárra: meglévő többsége ellenére az előre hozott választások mellett döntött 2005-ben, amikor érezte, hogy elfogyott a bizalom, a támogatás. Ha azonban a kisebbségi létben sem mond le a kormányzat, az már élesen mutatja az eltávolodást a demokratikus normáktól. Ám a Lendvai-féle tézis valóban megdöbbentő, minden elképzelhetőn túltesz. Vagyis: hiába nem fogadja el a parlament a jövő évi költségvetést, mi akkor is kormányzunk tovább – hiszen alkotmányos jogszabály alapján ilyenkor az előző évi büdzsé marad érvényben – nos, ez tipikus pártállami logika. Lendvai szavaiban az a logika tér vissza, hogy mindenképpen „nekünk kell hatalmon maradnunk”. Ez olyan élesen ellentmond az európai normáknak, hogy csakis afrikai diktatúrákban tudom elképzelni, hogy költségvetés és társadalmi támogatottság nélkül továbbra is hatalmon maradjon egy kormány.

– Ebben a gondolkodásban benne lehet az is, hogy a szocialisták továbbra is számítanak az SZDSZ jóindulatára? Kalkulálhatnak azzal a forgatókönyvvel, hogy képesek lesznek közös nevezőre jutni az egykori hitvessel. Az SZDSZ „nem fekszik le” – de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez előbb-utóbb mindig megtörténik.
– Az MSZP továbbra is kalkulál az SZDSZ-szel. Úgy gondolják, hogy kisebb engedmények árán félig-harmadáig teljesítik az adóprogramot, és akkor már lehet egyezkedni az SZDSZ-szel, mert az úgyis visszavágyódik a hatalomba, és újra megállapodnak valamilyen konstrukcióban, esetleg az SZDSZ vissza is megy a koalícióba. Ám szerintem a helyzet most változott egy kicsit. Nem gondolták volna Gyurcsányék, hogy az SZDSZ kilép a koalícióból. De a párt ezt megtette, holott senki nem számított rá. Ez mindenképpen jelentős változás. És a vezető SZDSZ-esek legutóbbi nyilatkozatai is arra utalnak, hogy a dolgok nem fekete-fehér alapon dőlnek el. Aki A-t mondott, mondjon B-t is. Az első lépést az SZDSZ megtette, és úgy tűnik, most komolyan végiggondolják, hogy érdemes-e támogatni a kisebbségi kormányt. Nem arról van szó, hogy nem szeretnének visszatérni a hatalomba. Azt kell végiggondolniuk, hogy valóban bennmaradhatnak-e a politikai erőtérben, ha még egyszer visszatáncolnak az MSZP karjaiba. Ha újra támogatják a szocialistákat valamilyen szerencsétlen kompromisszumok mentén, 2010-ben szinte biztos, hogy kiesnek a parlamentből. Ha azonban vállalják, hogy nemet mondanak, nem szavazzák meg a költségvetést – akkor ebből már következik az előre hozott választás is. Hiszen mindegy mit mond az MSZP, megvan a többség a parlament feloszlatásához.

– Fodor többször is szólt arról: ha nincsen megegyezés az MSZP-vel, akkor jöhetne egy szakértői kormány, majd az előre hozott választás is. Kóka ebben a témakörben nem nagyon hallatta a hangját. A törpepártban még nem dőltek el az erőviszonyok, Kókának ott van a frakció, ami erőpozíció akkor is, ha Fodor Gábor az elnök.
– Ez igaz, és jelen pillanatban Gusztos Péter neve lebeg kompromisszumos frakcióvezetőként a párt falai között. Fodor mondja: ha nincs megegyezés a szocialistákkal, akkor a második megoldás a szakértői kormány, és csak azt követően jöhet szóba az előre hozott választás. Én csak feltételeztem azt a helyzetet, hogyha az SZDSZ nem szavazza meg a költségvetést, akkor elvileg lehetőség lenne arra, hogy eljussunk az előre hozott választásokig, mert akkor Fodorék is ellene vannak a kormányprogramnak, illetve a költségvetési koncepciónak is. Az előre hozott választásokra legkorábban tavasszal kerülhetne sor, az még egy szűk egy év. Az SZDSZ gondolhatja azt, hogy ennyi idő alatt vissza tudja csábítani azokat a szavazókat, akik az elmúlt évek, illetve hónapok során elhagyták a pártot – éppen az MSZP-vel való kokettálás miatt. Elvileg egy év alatt az SZDSZ felmutathat egy olyan önálló, markáns, az MSZP-től is távolságot tartó politikát, mely az előre hozott választásokon bejuttatja az SZDSZ-t a parlamentbe. Elképzelhető tehát, hogy az SZDSZ-ben megerősödött egy olyan gondolat, hogy nem kell mindenáron együtt menni az MSZP-vel, mert az valóban a végzetüket jelentheti. Jómagam azt gondolom, hogy az ellenzék összes pártja által létrehozni egy konszenzusos szakértői kormányt gyakorlatilag lehetetlen. Ezért vélem úgy, hogy ebben a pártpolitikai felállásban a szakértői kormánynak jóval kisebb az esélye, mint az előre hozott választásoknak.

– Elképzelhető-e, hogyha mégis előre hozott választások következnek, akkor az SZDSZ arra is használná az aktust, hogy egyfajta tabula rasa keretében Fodor vezetésével egy új politikai korszakot nyisson a választások után? Akkor már egy új, vitális, „ropogós”, megújult eszmékkel operáló, antikommunista formáció próbálhatna gyökeret verni a politikai erőtérben.
– Valószínű, hogy ez az egyetlen járható út az SZDSZ számára. Ha jobban végiggondolják, nem sok választásuk van, minthogy komolyan veszik a liberális értékeket és a szocialista-szociáldemokrata elvekkel szemben is ragaszkodnak hozzájuk. Vagyis valóban egy olyan liberális párttá válik az SZDSZ, amely mintegy „középről” kritizálja a szocialista pártot, és valóban fellép az osztogatás, pártállami attitűdök, a szocialista mutyi és korrupció, az eltúlzott rendőri beavatkozások, túlkapások stb. ellen, illetve a szólás- és gyülekezési szabadság védelmében. Ez az egyetlen lehetősége a pártnak a megmaradásra. A másik verzió, hogy 2010-ben kiesik a parlamentből. Az SZDSZ mára oly mértékben elveszítette az arcát, hogy cselekedniük kell. Látniuk kell azt is, hogy az utolsó sanszba kapaszkodnak bele, ha képesek szembemenni az MSZP-vel.

– Úgy tűnik, hogy csend van az MSZP-ben, ám meglehetősen sok ilyen-olyan szervezet, formáció, szerveződés hallatja a hangját a szocialista párt felső vezetésének döntéseivel szemben. A Másképp – más kép mozgalom, amelynek gyökerei egészen az egyik pécsi MSZP-alapszervezethez nyúlnak vissza, egyenesen Gyurcsány leválására buzdít. Ezek a kezdeményezések összeállva a Szili-féle csoportosulással, az MSZP egyik legkritikusabb tagozatával, a Társadalompolitikai Tagozattal, beindíthatnak-e egy valóban erős erjedést, turbulenciát, ami esetleg tényleg eltávolítja Gyurcsányt?
– Nagyon komoly figyelmet kell szentelni erre a mozgalomra. Ez a kezdeményezés több parlamenti képviselőt is érint, ez adja a súlyát. Mert például a Társadalompolitikai Tagozat nem elég erős ahhoz, hogy a parlamentben is ellentábort képviseljen. (Interjúnkat Gazsó Ferenccel itt olvashatja – a szerk.)