Lapunk publicistájáról, Csontos Jánosról sanda képmutatás lenne azt mondani, hogy költőként új oldaláról mutatkozik be, hiszen kilenc verskötet, groteszk kisprózai munkák (Aprózák) révén ismert, köztiszteletben álló lírikusnak, illetve szépírónak számít.
Az, hogy a dolgok természetéből adódóan a Magyar Nemzetet többen olvassák, mint az irodalmi folyóiratokat és a versköteteket, természetes sajátosság. Csontos János legtekintélyesebb kötete, az XL – római számmal így írjuk le a negyvenet –, 2002-ben, a költő negyvenedik születésnapján látott napvilágot a Széphalom Könyvműhely gondozásában. A négyszáz oldalas összegző opus magnum egy kötetben mutatja föl azt a változatos palettát, amelyet – például egy irigykedő pályatárs sanda megjegyzését idézve – negyvenévesen még nem illik csokorba szedni, fölmutatni.
Van mit irigyelnie ama sandáskodó kollégának, hiszen ha csak az 1997-es Szonettregényt vesszük alapul, ami teljes terjedelmében benne foglaltatik az XL anyagában, nem mindennapi teljesítmény, hogy valaki a magyaros-ritmikus, hangsúlyos, illetve az időmértékes, latinos és nyugat-európai verselés kelléktárát fölvonultatván modern, korszerű regényt ír, melynek középpontjában áll a lírai hős és századunk megannyi kínja és csodája. És hát az önmagában is tiszteletet parancsoló tény, hogy a Szonettregényben tizenhárom szonettkoszorú foglaltatik benne, ami a mesterszonettek keretsoraiból összeállított összegző szonettel együtt nem kevesebb mint százkilencvenhat opust jelent.
A játékosság és a filozofikus, meditatív hajlam különös keretet ad a kozmosz titkait fürkésző műveknek: „Gyönyörű nevetés, a Föld gyöngyöző homloka/koszorúzza a horizontom – / miljom Napként ragyog az örök szerelem/át az univerzumon” – írja az Át az univerzumon című költeményben. Otthonosan mozog az aforisztikus, az enigmatikus, a haiuku-rövidségű és a megaverses kompozíciók dimenzióiban is.
Nemrégiben, az idei április 11-i költészet napi ünnepen mutatták be az Éghajlat Kávéházban a Száz év talány – kiegészítések József Attilához című munkáját, amely a szakma egy részéből fölháborodást váltott ki. József Attila töredékeit kiegészíteni nem kis bátorság, most már elmondhatjuk, a szerző egyik jogörököse nem járult hozzá a kötet elkészítéséhez, így meg kellett várni a szerző halála utáni eltelt hetven esztendőt, a tiltás lehetőségének megszűnését. (Elgondolkodtató a tény, tapintatból ne mondjunk neveket, nem az első eset, hogy magyar művész laikus jogörökösei moratóriumot gyakorolnak kifejezetten szakmai kérdésekben, amivel legtöbbet a kiemelkedő alkotónak ártanak.)
Csontos János vonzódik az önfeledt, titáni játékok iránt, eme hajlandósága megmutatkozik a filmjeiben is, amelyekből a szerdai esti bemutatón is kapunk ízelítőt. Az est záróakkordjaként levetítik a költő-újságíró-filmrendező Európai kóborlások című filmjét is, ami a bizonyára az irodalom iránt fogékony szakmai közönségnek is nagy örömöt okoz majd.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
