E hivatalos magyarázattal szemben azóta számos úgynevezett összeesküvés-elmélet is napvilágot látott, ezek szerint a Bush-adminisztráció rendezte meg a merényleteket.
Terror élőben
A terrortámadást többezernyi televíziós tudósító élőben közvetítette, a két torony összeomlását egyazon percben láthatták világszerte a tévénézők. Egyértelműen sokkolták a történtek a nemzetközi közvéleményt. A támadás tartós gazdasági és politikai következményekkel járt. Emellett világszerte kiemelt biztonsági intézkedések léptek életbe, az amerikai kormány retorikájában pedig megjelent „a gonosz tengelyének” fogalma, s megkezdődött a „terrorizmus elleni harc”.
(Fotók: Reuters)
A támadásban közvetlenül 2973 ember halt meg, 24 személy eltűnt. A sérültek száma több ezer, köztük a mentőalakulatok tagjaié, akik közül sokan a belélegzett mérgező gázok miatt szenvedtek egészségkárosodást. (Lásd keretes anyagunkat!)
Repülőn jött a vég
Tény, hogy 2001. szeptember 11-én, egy keddi napon négy eltérített utasszállító gépet jelképesnek mondható célpontok felé irányítottak légi kalózok, hogy közülük három repülő később a New York-i World Trade Center ikertornyaiba, illetve a washingtoni Pentagonba csapódjon.
A mintegy 45 ezer liter üzemanyaggal repülő Boeing 757-es és 767-es repülők különlegesen nagy hatóerejű bombaként csapódtak a kiszemelt célpontokba, csak az UA93-as számú járat nem érte el célját, mert lezuhant a főváros felé menet. Erről a gépről többen is tudtak telefonálni mobilkészülékekkel az utasok közül.
A rendelkezésre álló adatok alapján úgynevezett box cutter késekkel fegyverkeztek fel a légi kalózok, akik a fennmaradt hangfelvételek tanúsága szerint több embert is megöltek a személyzet és az utasok közül. Az American Airlines 11 fedélzetén könnygázt is bevetettek az utasokkal szemben.
Mérnöki pontossággal
Helyi idő szerint reggel 8.46 perckor csapódott az első, az AA11-es számú gép a két ikertorony közül az északiba 25 fokos szögben, a 93. és a 97. emelet között. Sebessége a becsapódás pillanatában 710 kilométer/óra lehetett. 9 óra 3 perckor az UA175-ös fúródott 870 kilométeres sebességgel a déli toronyba a 78. és a 83. emelet között, 38 fokos becsapódási szöge ellenére viszonylag szűkebb rést ütve.
Az AA 77-es 9. 38-kor találta el a Pentagon nyugati épületrészét, ez a gép 850 kilométeres sebességgel vágódott az épületnek.
Noha a WTC-t úgy tervezték, hogy a felhőkarcolói kivédjék a viharos erejű légköri mozgások és a külső tényezők okozta jelentős roncsolások – beleértve egy utasszállító repülőgép becsapódása – hatását, a két épület nem tudta átvészelni azt az óriási hőt, amelyet a nekik irányított repülőgépekből kiömlő és lángba boruló 60-70 tonnányi üzemanyag termelt. Az irtózatos hőség megolvasztotta és leválasztotta a betonelemeket a belső acélvázról és a külső rácsozatról. A forróság következtében az utóbbiak szintén elveszítették ellenállásukat, így végül összeomlottak saját súlyuk alatt.
(Érdekes azonban, hogy később egyes információk szerint a romok között még mindig sokkal magasabb hőmérsékletet mértek, mint ami az üzemanyag égési hőmérséklete. Ez a tény a már említett elméletek hívei szerint arra utal, hogy a támadás előtt szisztematikusan robbanóanyagot helyeztek el az épületben, elősegítve annak összedőlését.)
Pánik
Az első becsapódás után még többnyire a tornyok felé özönlöttek a járókelők; később láthatták, amint helyi idő szerint 9:50-kor összeomlik az 1-es déli torony, majd 10:29-kor a 2-es északi torony is. Senki nem tudta megbecsülni a halottak számát. Koromfekete hamuval borított emberek botorkáltak az utcákon, akiken a környék lakói próbáltak segíteni. Ekkor már tömegesen, pánikban menekült szinte mindenki a végzetszerű, fekete falként leereszkedő romfelhő elől. (A tornyokból gomolygó füstoszlop még a világűrből készített, nem túl nagy felbontású felvételeken is látható volt.)
New York talpra áll
A környék sebesültjeit azonnal elszállították, a környező kórházak gyorsan megteltek. A metropoliszban szükségállapotot rendeltek el, lezárták a környéket és a hidakat, a föld alatti és vasúti forgalmat átmenetileg felfüggesztették. A lezárt területre csak mentőcsapatok, rendőrök, tűzoltók és a válságstábok tagjai léphettek be.
New York válságkezelő központja a WTC-vel együtt megsemmisült, azonban a szükséges intézkedések hamar megszülettek. Fegyelmezett mentőcsapatok jelentek meg a helyszínen, és igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni. Az életüket kockáztatni és feláldozni sem habozó tűzoltók tragikus körülmények között, tömegesen vesztették életüket a romok között, ugyanis az utolsó percig mentették az embereket az összeomló tornyokból.
Este George W. Bush elnök nemzethez intézett beszédében a megtorlásról még csak jelzésértékűen beszélt. Éjfél körül félkatonai jellegű válságművelet vette kezdetét. A parancsnoki posztot a helyi tűzoltóállomáson rendezték be, Rudolph Giuliani polgármester főhadiszállása is itt működött.
Bár a szolidaritás gesztusait a nemzetközi közösség azonnal megtette, bizalmi válságról is beszélhetünk az esemény kapcsán. Az Egyesült Államok nem bízott eléggé a NATO-ban ahhoz, hogy vezető szerepet adjon neki a terrortámadásokra adandó válaszlépések során, holott a szövetségesek azonnal elhatározták a Washingtoni Szerződés 5., a kollektív védelemről szóló cikkelyének életbeléptetését. Az európai szövetségeseknek annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság például részt vesz az afganisztáni műveletekben és mások is azonnal segítséget ajánlottak, nem rendelkeztek olyan képességekkel, amelyek lehetővé tették volna az érdemi hozzájárulást a csúcstechnológiával, nagy magasságból kivitelezett bombázásokhoz, amelyekkel az Egyesült Államok segített megdönteni Afganisztánban a tálib rendszert.
De mindez már a későbbi háborúk, konfliktusok története. Akkor, szeptember 11-én csak sejtették az események szemlélői és szereplői, hogy történelmi fordulópontot élnek át.
Kezdetét vette a XXI. század.
(fr.wikipedia.org, hu.wikipedia.org, Nato Rewiw, Presse Canadienne)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!