A nyolcvankét éves író életútjának stációi összefonódtak Bartók életművével és különös sorsával. Ébert Tibor 1926-ban született Pozsonyban, prózai műveinek, verseinek vissza-visszatérő, fájdalmas részlete Pozsony siratása, s annak a folyamatnak is hiteles megjelenítése, ahogyan Magyarország egykori fővárosa szürkült 1945 után Bratislavává.
A millennium fényei az első trianoni tragédia, 1920. július 4-e után még csak nem is szüneteltek, hiszen a két világháború között Pozsony megmaradt magyar és német városnak, amelynek csillogó-villogó, költői légkörét együtt erősítette a két nemzet kultúrája. A második világháború után a megismételt-visszaállított Trianon, amely még három színmagyar községgel megfejelve tette tönkre a Felvidék krúdys charme-ját, a sokszínű, sokkultúrájú, de döntőn magyar Csallóköz, Felvidék valódi atmoszféráját, Pozsony fényét is megkoptatta az erőszakos „szlovakizálás” programjával, felvidéki városok agyon-lakótelepiesítésével és a környezetromboló ipartelepítéssel.
Pozsonyban élt 1945-ig Ébert Tibor, s mint gyakorló zenész és író, rajongott Bartók Béla harmóniát, diszharmóniát, magyar és Kárpát-medencei motívumokat egyesítő dallamvilágáért. Bartók a pozsonyi Magyar Katolikus Gimnáziumban érettségizett, édesanyja még sokáig ott élt. Volt egy kitűnő pozsonyi, Bartókról elnevezett kórus, amely 1940-ig korábban mutatta be Bartók kórusműveit, mint Budapest, hála Bartók Béla barátja, Németh István László karmesteri működésének.
Ébert Tibor két múzsát is szolgált sokáig, 1952-ben Budapesten fejezte be a Zeneművészeti Főiskolát, kereső főfoglalkozása zenész volt, az Állami Hangversenyzenekar tagjaként. Zenei példaképe, Bartók alakját először a Vadgesztenyék című hangjátékban örökítette meg immár a másik múzsa segédletével, íróként. Később Sonatina címen írta le Bartók életének egyik döntő pillanatát, amikor a bécsi ösztöndíj elutasításával, Ausztria helyett az anyaországba vezetett útja. Ha ekkor Bécs mellett dönt, lehet, hogy marad egy Alban Berg színtű, jelentős kozmopolita zenész. A haza iránti hűség tette egyedi, magyar és európai, világszintű művésszé.
A harmadik Bartók-dráma, amelyet a Bartók Emlékházban is láthatunk, nevezetesen a Hanggá sűrűsödött kiáltás, azt a folyamatot írja le, amelynek végeredményeként az a Bartók Béla, aki az ausztriai császárváros helyett Budapestet választotta, végleg elhagyta hazáját. Tudta, hogy a világháború után vagy a nemzeti, vagy a nemzetközi szocializmus eszmesátánja győzedelmeskedik, s ő egyikből sem kért. Ébert Tibor Bartók nagy, személyes drámáját abba a keretbe helyezi el, ahogy a nagy zeneszerző végigsétál utoljára a pasaréti Csalán úton, s végigperegnek előtte életútjának állomásai, Pozsony, Budapest, a magyar és a Kárpát-medencei népzenekutatás, Kodály Zoltán barátsága, s mindez végződik a nagy elhatározás megszilárdulásával. Az az életszakasz, amikor a zeneköltő elindult szép hazájából az Óperenciás-tengeren is túlra, már kimarad a műből. Ébert Tibor nem titkolt célja, hogy föltámassza azt a kultuszt, ami egykor élt és virágzott a két nagy magyar zeneszerző, Bartók Béla és Kodály Zoltán alakja körül.
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
