Mindig a nagyot álmodóknak van igazuk

Hosszú ideig volt zárva, életveszélyessé vált, most felújított köntösben újra megnyílt a Bajcsy Zsilinszky úti Toldi mozi. A Budapest Film arthálózatának büszkesége lehet a csütörtökön, október 2-án este nyolckor felavatott régi-új kis filmszínház. Port Ferenc, a Budapest Film vezérigazgatója, a főváros arthálózatának megálmodója őszintén reméli, hogy a bevásárlóközpontokkal és a multiplex mozikkal legjobban ellátott főváros, Budapest lakossága lassan újra visszaszokik a művészmozikba.

(A Nyomozó (2008), rendezte: Gigor Attila, írta Gigor Attila. Hossza: 107 perc. Nemzetiség: magyar. Műfaja: dráma, thriller. Eredeti nyelv: magyar. Szereplők: Anger Zsolt (Malkáv Tibor), Rezes Judit (Edit), Terhes Sándor (Szirmai Ferenc), Tóth Ildikó (Szirmainé), Kerekes Éva (Noszfer Ágnes), Zágoni Zsolt (Küklopsz), Kassai Ilona (Malkáv anyja) Tamási Zoltán (Monori), Juhász István (Schwartz, nyomozó), Spolarics Andrea (Ildikó, nyomozó). Operatőr: Herbai Máté. Vágó: Kovács Zoltán. Jelmez: Hoffmann Beáta. Zene: Melis László. Díszlet: Sztevanovity Szandra. Producer: Pusztai Ferenc, Muhi András, Martin Persson, Tomas Eskillson, Macdara Kelleher.

Egy nagyobb és egy kisebb terem vár előadásonként mintegy kettőszázötven nézőt. A város jelenleg legkorszerűbb mozijának gépei tudják a hagyományos technikát, de a digitalizált vetítésre is képesek. Kávéház, digitális filmszerkesztésre alkalmas masinák várják a vállalkozó szellemű nézőket, akik a gépeknél beletanulhatnak a filmszerkesztés mesterségébe is. Sajnos a televíziók, az internetes világháló, a házimozizás megannyi régi és új válfaja leszoktatták az embereket mind az olvasásról, mind a moziba járásról, s ezt az apályt már a multiplexek is megsínylik. Ezért van szükség arra, hogy a hagyományos mozikínálat mellett kiegészítő, akár aktív klubéletet is elindító egységek álljanak a közönség rendelkezésére. Lehet, hogy ez itt és most még merész álomnak tűnik, de ne feledjük, mindig az álmodozóknak van igazuk.

A közönség ki is próbálta a frissen fölavatott mozit, Gigor Attila A nyomozó filmjét vetítette a Toldi, a megnyitón jelen volt a fiatal, tehetséges rendező és a film főszereplője, Anger Zsolt is. Gigor Attila több kisjátékfilmjét korábban már láthatta a közönség. Az Ember a tükörben és a Rossz helyen szálltunk le rövidfilmek után nagyfilmeként az idei filmszemlén debütált A nyomozó című egész estés krimi-thrillerrel. E film több nemzetközi fórumon is sikert aratott. Az Anger Zsolt és Rezes Judit főszereplésével készült krimi a Nemzetközi Filmklub Szövetség (FFIC) Don Quijote-díját is elnyerte.

Amikor az ember alámerítkezik A nyomozó című film nyomasztóan abszurd, ugyanakkor üdítően fekete humorú világába, a magamfajta, hatvanas években diákoskodó filmbarát arra gondol, hogy a „mi időnkben” még a nagyszabású vizuális filmkölteményeknek, többek között Huszárik Zoltán Krúdy-látomásfilmjének, a Szindbádnak, valamint a Csontváry című fantáziának, de a Sodrásban című nemzedéki közérzetfilmet megalkotó Gaál István több alkotásának vagy Maár Gyula Déryné hol van? című mini filmkölteményének is a helyét kereső, a földi világban azt soha meg nem találó művész, a sebességet és az élményeket hajszoló pikareszk értelmiségi, a tanult csavargó, az álomlovag volt a központi alakja. Gigor Attila intellektuális krimije, thrillere nyomorúságos, erkölcsi mélyponton vegetáló világunk vérfagyasztóan és nevetségesen hiteles látlelete az abszurditásaival együtt is. Központi alakja, Malkáv Tibor (Anger Zsolt), a szótlan kórboncnok és alkalmi gyilkos attól ijesztő, hogy ő a film riasztó figura-panoptikumának viszonylag legrokonszenvesebb alakja. A mű horizontját olyan nagy olvasmányélmények irányítják, mint a Bűn és bűnhődést megalkotó Dosztojevszkij, illetve A Mester és Margaritát író Bulgakov.

Malkáv Tibor huszonegyedik századi Raszkolnyikov. Dosztojevszkij egyetemista hőse a XIX. század egyik sátáni elmélete, az autizmus híve. Vallja, hogy egy nagy, az emberiség egészét érintő ügy érdekében el lehet, el szabad, sőt el is kell pusztítani az emberférget. Jogunk van azt is eldönteni, hogy kinek az élete értékesebb, s önbíráskodva dönteni. Ha kell, megengedett dolog embert ölni. Éppen ezért, hogy elérje saját magasztos, emberiséget megmenteni vágyó céljait, s hogy kimentse a nyomorból csodálatos édesanyját és nővérét, meggyilkol egy gonosz uzsorásasszonyt, egy „emberi férget”. Csak éppen azt az egyet hagyja figyelmen kívül, hogy a legszánandóbb, bűnösebb emberi lény sem féreg, hiszen Isten képmását hordozza. A gyilkosság akkor is gyilkosság, ha tárgya a legelvetemültebb bűnöző. Raszkolnyikov megbűnhődik, s megtisztul bűnétől egy csodálatos, megigazult örömlány segítségével.

Gigor Attila Malkávja magát átlagosnak hívő, a maga tompa, mindennapitól nagyon is eltérő mikrovilágban, a hullaházban él, sem nem boldogan, sem nem boldogtalanul. Afféle terhelt alaknak látszik, az őrült világ természetes manifesztációjának. Mintegy növényi öntudatlansággal vegetál, művészi érzékkel, szeretettel dajkálja, s bocsátja utolsó útjára a reá bízott elhunytakat. Neki is megvan a maga igénytelen, jólelkű kis tündérkéje, Edit, a presszóslány (Rezes Judit), aki nagyvonalúan, a Malkáv iránti különös szerelemből abba is belenyugszik, hogy „lovagja” tökéletesen aszexuális lény, elég neki annyi, ha egy lánnyal együtt megnéz egy jó vagy rossz filmet. Mintha ő sem lenne egészen „százas”. Ám akkor döbbenünk rá, hogy Malkáv mégiscsak érző lény, amikor megtudjuk, rákban haldokló öreg édesanyjáért (Kassai Ilona) a világon mindenre képes. És meg is kísérti őt egy szörnyű lény, a Küklopsz becenevű félszemű bűnöző (Zágoni Zsolt). Közli vele, hogy ha hajlandó legyilkolni egy bizonyos Szirmai Ferenc (Terhes Sándor) nevű elfuserált tudóst, kézhez kap tízmillió forintot, amiből megműttetheti édesanyját a legkorszerűbb svájci magánklinikán. És egy életre megszűnnek a mindennapos gondjai. Raszkolnyikovhoz hasonlóan Malkáv is elköveti a jó ügyért a gonosztettet. És sajátos módon megbűnhődve jár kálváriát, ugyanis a gyilkosság elkövetése után pár órával megtudja, hogy akit megölt, az a saját féltestvére...

Innentől kezdve bármit is elárulni, a kriminézők elleni halálos vétek lenne. Ebben a filmben semmi nem az, aminek látszik, senki sem az, akinek hisszük. A holtak föltámadnak, az idősíkok összekeverednek, megismerjük Malkáv elhunyt édesapját (Blaskó Péter), s előkerülnek a valóságban is új szereplők. A legmulatságosabb jelenetben összevegyülnek élők és holtak egy hatalmas előadóteremben, ez a grand guignol kísértetiesen emlékeztet Bulgakov A Mester és Margarita című regényéből arra az abszurd álom-vízióra, amelyben a valutázó, megtévedt szovjet állampolgárokat a rendőrség egy nagyszabású színházi jelenet forgatagában vallatja, s próbálja vallomásra bírni arról, hova rejtették el a „szociban” tiltott gyümölcsöt, a nyugati valutát. Feltűnik a filmben továbbá a kikapós, alkoholista újdonsült, megözvegyült sógornő (Tóth Ildikó). És a többiek, a terhelt főhősnél is terheltebb nyomozófiú (Juhász István), az egyszerre kellemetlen modorú és kacéran szép, izgalmas nyomozónő (Spolarics Andrea)... A mellékszereplőkről kiderül, hogy sokkal nagyobb gazemberek, mint az alkalmi gyilkos, aki aljas tette után életében először megrendül, már-már leleplezné magát, de aztán mégsem teszi. Elkezd nyomozni, és hajmeresztő dolgokra ébred rá. Többek között arra, hogy még ha akarna, sem tudna senkinek sem gyónni. Mindenki méltatlan és alkalmatlan a papi szerepre.

Nyugtalanító Gigor Attila krimijének filozófiai sugallata. Bizony, ez a világ nemcsak a feltámadásra, hanem a földi katarzisra is alkalmatlan. Ám azok a nézők is jól szórakoznak borzalmas, erkölcsi fertőben fetrengő világunk fekete humorba pácolt ábrázolásán, akik csak vérben és meglepetésekben tobzódó thrillerre vágynak. Ők is megkapják a magukét, mint a film szerencsétlen, vétlenül és véletlenül meggyilkolt elfuserált tudósa.