Magyar íróról van szó, kinek munkáját alapműként forgatnak minden valamirevaló filmes egyetemen és főiskolán. Európai forgatókönyvírói találkozókon, továbbképzéseken lépten-nyomon hivatkoznak rá. Hollywoodban a szakma közismert etalonjai közül nem kevesen állítják azt, hogy Egri Lajos könyvéből sajátították el a szakma alapvető mesterfogásait. Mi több, a világon a legtöbbször idézett kötetéről van szó. Szinte egyetlen országban nem ismerték el eddig: Magyarországon. Hogy egy másik közhelyszerűen ismert szólást is idézzünk: senki nem próféta a saját hazájában. Köbli Norbert fordításának, Kollarik Tamás és Novák Lajos Vox Nova produkciójának és a Műegyetemi Kiadónak, nem kevésbé az ötletadónak, Fonyó Gergely rendezőnek köszönhetően immár magyarul is olvasható a könyv, amelynek ott a helye minden íróember polcán és a magyar irodalom pantheonjában is.
Furcsa, már-már evidenciának tűnő gondolat, hogy a drámaírás nagymesterei, Shakespeare, Moliére, Ibsen és a többiek, tisztában voltak – ösztönösen – avval a hatásmechanizmussal is, ami az igazán jó filmeket mozgatja. Pedig az ő korukban a filmművészet még csak jámbor óhaj sem nagyon lehetett. Sok-sok színpadi esztéta fogalmazott meg hazánkban is, de külföldön is nagyképű, zavaros, vagy használhatatlan teóriákat a modern drámáról és a modern filmről. A hazai újabb kori filmesek és a Modernista színházi rendezők sarkalatos hibája, hogy már-már egyedülien fontos komponensnek tartják a látványt és a mozgást. Rapesítik, leegyszerűsítik a nyelvet, az alapműhöz képest idegen effektusokat erőltetnek rá a színdarabokra a mozgásszínház rendezői.
Az újkori magyar, úgynevezett szerzői filmekben maga a rendező ügyetlenkedi össze a forgatókönyvet, abban a hiszemben, hogy a közepes, vagy rossz szöveganyag is följavítható a látvánnyal és a zenével. Egri Lajos könyvének olvasója ráébred, hogy a világos alkotói szándék, a jellemábrázolás, a valódi konfliktus nélkül sem a film, sem a színmű nem működik, legyen akár klasszicista, akár modernista. A könyvbemutató résztvevőinek közös vágya, hogy hazánkban is etalonná válik Ebgri Lajos, a saját hazájában elfelejtett zseni könyve. S talán kevesebb rossz magyar film és magyar fércdráma születik meg a közeljövőben.
