Egy hazájában ismeretlen zseni kötete

Az Uránia Nemzeti Filmszínházban december 2-án, kedden délután háromkor kezdődött Egri Lajos A drámaírás művészete című, legelőször 1942-ban, New Yorkban megjelent könyvének bemutatója a kötet első magyar nyelvű megjelenésének alkalmából. A könyvet Köbli Norbert fordította magyarra, Kollarik Tamás filmíró, producer és Novák Lajos rendezte sajtó alá Fonyó Gergely filmrendező ötlete nyomán, a Vox Nova Produkció és a Műegyetemi kiadó gondozásában. A bemutatón Szőllősi György újságíró moderátori irányításával az alkotókon kívül Szalai Annamária, az ORTT testületi tagja, Tóth Erzsébet, a Magyar Mozgókép Közalapítvány főtitkára, Port Ferenc, a Budapest Film vezérigazgatója, Fonyó Gergely rendező, a kötet megjelentetésének ötletadója, Habik László, Eger polgármestere szólalt fel.

Port Ferenc elmondta, hogy a könyv világos, áttekinthető stílusa emlékeztette régi egyetemi szemináriumokon többek között a megboldogult filmesztéta, Újhelyi Szilárd előadásaira, aki mindig megragadta a lényeget.

Egri Lajos, ez az 1888-1967-ig élt filmesztéta le sem tagadhatná, hogy volt tanár, filmes, színműíró, színpadi művek rendezője. Bár munkáját eredetileg drámaíróknak, színházi szakembereknek szánta, A drámaírás művészete a forgatókönyvírók Bibliájának számít. Azt, hogy sem jó film, sem jó dráma nem létezik világosan megfogalmazható eszmei cél, azaz premissza, sem markáns jellemek, sem valódi konfliktus nélkül, látszólag mindenki tudja, ám csak akkor válik világossá és egyértelművé, amikor Egri Lajos szemléletes példákon keresztül, pengeéles logikával és érthető stílusban mindezt megfogalmazza. Ahogy fölismerés erejű munkáknál nem egyszer előfordul, olyasmit mond el, ami az adott szerző meghallgatása, illetve elolvasása után már-már evidenciának tűnik. Ám ha ez ennyire magától értetődő volna, nem született volna meg a világirodalomban és a filmművészetben annyi gyönge vagy rossz film. A Budapest Film vezérigazgatója e munkát kötelező olvasmánnyá tenné szíve szerint minden filmes szakember, filmfogalmazó és filmterjesztő számára is, mert világosan kimondja, mitől jó egy remekmű és mitől silány egy fércmunka.

Az alkotók, Köbli Norbert fordító, Kollarik Tamás kiadó, Fonyó Gergely ötletadó, s a filmesek, Szalai Annamária, Tóth Erzsébet is, figyelemreméltónak tartják, hogy A drámaírás művészete – ahogy a címéből is kitűnik, első sorban drámaírók, színpadi rendezők, színházi szakemberek számára íródott, de a filmesek Bibliája lett. Egri Lajos azok közé az emigráns magyarok közé tartozik, akiket hazájukban alig ismernek, de Berlintől Hollywoodig etalonná vált, követendő, szakmai szempontból megkerülhetetlen zsinórmértékké. Kollarik Tamás kiadó nem egyszer mondta el az utóbbi napokban a közhelyszerű szólás-mondást: jobb későn, mint soha. Egri Lajos könyve angolul először 1942-ban látott napvilágot, akkor még más címmel.

Magyar íróról van szó, kinek munkáját alapműként forgatnak minden valamirevaló filmes egyetemen és főiskolán. Európai forgatókönyvírói találkozókon, továbbképzéseken lépten-nyomon hivatkoznak rá. Hollywoodban a szakma közismert etalonjai közül nem kevesen állítják azt, hogy Egri Lajos könyvéből sajátították el a szakma alapvető mesterfogásait. Mi több, a világon a legtöbbször idézett kötetéről van szó. Szinte egyetlen országban nem ismerték el eddig: Magyarországon. Hogy egy másik közhelyszerűen ismert szólást is idézzünk: senki nem próféta a saját hazájában. Köbli Norbert fordításának, Kollarik Tamás és Novák Lajos Vox Nova produkciójának és a Műegyetemi Kiadónak, nem kevésbé az ötletadónak, Fonyó Gergely rendezőnek köszönhetően immár magyarul is olvasható a könyv, amelynek ott a helye minden íróember polcán és a magyar irodalom pantheonjában is.

Furcsa, már-már evidenciának tűnő gondolat, hogy a drámaírás nagymesterei, Shakespeare, Moliére, Ibsen és a többiek, tisztában voltak – ösztönösen – avval a hatásmechanizmussal is, ami az igazán jó filmeket mozgatja. Pedig az ő korukban a filmművészet még csak jámbor óhaj sem nagyon lehetett. Sok-sok színpadi esztéta fogalmazott meg hazánkban is, de külföldön is nagyképű, zavaros, vagy használhatatlan teóriákat a modern drámáról és a modern filmről. A hazai újabb kori filmesek és a Modernista színházi rendezők sarkalatos hibája, hogy már-már egyedülien fontos komponensnek tartják a látványt és a mozgást. Rapesítik, leegyszerűsítik a nyelvet, az alapműhöz képest idegen effektusokat erőltetnek rá a színdarabokra a mozgásszínház rendezői.

Az újkori magyar, úgynevezett szerzői filmekben maga a rendező ügyetlenkedi össze a forgatókönyvet, abban a hiszemben, hogy a közepes, vagy rossz szöveganyag is följavítható a látvánnyal és a zenével. Egri Lajos könyvének olvasója ráébred, hogy a világos alkotói szándék, a jellemábrázolás, a valódi konfliktus nélkül sem a film, sem a színmű nem működik, legyen akár klasszicista, akár modernista. A könyvbemutató résztvevőinek közös vágya, hogy hazánkban is etalonná válik Ebgri Lajos, a saját hazájában elfelejtett zseni könyve. S talán kevesebb rossz magyar film és magyar fércdráma születik meg a közeljövőben.