Megkóstolhattuk, milyen íze van a rákok királyának, a királyráknak, s találkozhattunk a vendéglős szakma hazai legjobbjaival. A Gerbeaud-ban a Dining Guide nevű gasztronómiai szervezet kiosztotta az év legjobb vendéglőseinek járó okleveleket. A nagydíjat maga a film főszereplője, Jesús Alagro, Spanyolország leghíresebb szakácsa nyújtotta át Bíró Lajosnak, a Bock Bisztró igazgatójának.
Nem véletlenül nevezi gasztronómiai thrillernek José Luis Lopez-Linares rendező A csirke, a hal és a királyrák című, lendületes dokumentumfilmjét, amely a Bocuse d’Or nevű lyoni nemzetközi szakácsverseny drámai, groteszk, komikus és fölemelő pillanatait rögzíti. Ínyenc falatokról készült alkotással szembesült a közönség csütörtökön este a Toldi moziban, és személyesen is találkozhatott az izgalmas és mulatságos mű főszereplőjével, Jesús Almagro spanyol mesterszakáccsal. Almagro neve fogalomnak számít a gasztronómiában, így a bemutató nyüzsgött a hazai és a nemzetközi vendéglős szakma prominenseitől.
A vastaps, ami a film befejezése után fölcsattant, ironikusan szólva jelezte, hogy nem a magyar filmrendezők vannak többségben, az ő köreikben nem nagyon szokás ekkora lelkesedést tanúsítani a többiek munkái iránt. A filmes közönség ebben az esetben mégis szép számban képviseltette magát, s azért is fogadta az ínyencségnek járó nagy érdeklődéssel a művet, mert a rendezője, José Luis Lopez-Linares a spanyol rendezőcsászár, Carlos Saura operatőreként vált híressé. E filmben immár rendezőként Teo Delgadót kérte föl operatőrnek.
A film nem csak azért érdekes, mert információkat közöl a vendéglős szakmáról, a gasztronómiáról, a szakácsok lelkivilágáról, bár ebben a tekintetben is remekel az alkotógárda. Megtudhatjuk belőle, hogy egy legendás mesterszakács, Paul Bocuse 1987-ben alapította a Lyonban azóta kétévente megrendezett szakácsversenyt, amelyet a séfek olimpiájának neveznek. Ilyenkor Lyonban két napon át huszonnégy mesterszakács versenyez a Bocuse d’Or-nagydíjért. José Luis Lopez-Linares filmje a 2007-es séfolimpia előzményeit és magát a versenyt örökíti meg a spanyol mesterszakács, Jesús Almagro nézőpontjából. És látunk festőien fényképezett panorámákat például Norvágiáról, s látjuk, hogyan halásszák ki a vízből a háló mesterei a norvég laposhalat, hogyan ejtik foglyul a norvég királyrákot. A franciák specialitása, a bresse-i csirke is a saját hazájában látható. Mind a halászok, mind a tyúkászok egyöntetűen megállapítják: akkor finom az állat húsa, ha életében derűs közérzete volt, természetes körülmények között élhetett.
Kicsit cinikusan szólva haláluk után nekünk is derűs pillanatokat és jó közérzetet biztosítanak a kivégzett jószágok. De amikor eszünkbe jut, milyen iszonyú körülmények között, állatkínzásnak is beillő módon működtek például a hazai szocialista csirkegyárak, igazat adunk a gondozóknak.
A hétköznapi néző számára is izgalmas, ahogy a film átélhetővé teszi egy sorsdöntő vetélkedő pillanatait. Jesús Almagro a szakma legjobbjai közé tartozik, már a felkészülés során drámai küzdelmet folytat az idővel és a konzervatív verseny behatárolt lehetőségeivel, hiszen fantáziáját és ízlését csupán megadott alapanyagokból, a híres bresse-i csirkéből, a norvég laposhalból és a norvég óriás királyrákból készített ételkülönlegességeken teheti próbára. Idegtépő, már-már sziszifuszi küzdelmet folytat egy olyan versenyen, amelyen szinte nyilvánvaló, hogy csak a hazai, a francia mesterszakács nyerhet. A tét hatalmas, a győztes részese lehet egy nemzetközi láncolatnak. Egész spanyolhon neki szurkol, s a film teljesen arra a hatásmechanizmusra épít, mintegy azt sugallja, hogy a rokonszenves spanyol mégis, csak azért is győzni fog. Ehhez képest thrillerformán sokkoló a végeredmény: a Bocuse d’Or ezúttal is a franciáké. A mű a véletlen szerepének és a kontraszelekciónak is példázata, amely még a legkülönbek versenyében is sorsdöntő lehet.
Ám a befejezés befejezése Hemingwayt idéző: az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Jesús mégis ünnepel, hiszen az általa megszerzett kilencedik helyezés az addigi legjobb spanyol trófeának számít. Mulatságos, hogy a győztes otthonában, immár kuktaként, édesanyja főztjéhez asszisztál. Számunkra szomorúan tanulságos, hogy a franciák mennyire tisztelik saját nemzeti szimbólumaikat, irigylésre méltó, hogy Bresse lakói mekkora szeretettel és nemzeti büszkeséggel mutogatják a bresse-i csirke szobrát a turistáknak.
(A csirke, a hal és a királyrák, spanyol dokumentumfilm, 86 perc, 2008. Rendező: José Luis Lopez-Limares, forgatókönyvíró: José Luis Lopez-Limares és Antonio Saura, operatőr: Teo Delgado, producer: Antonio Saura és José Luis Lopez-Limares, forgalmazó: Budapest Film.)
origo.hu
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter mellett? - 6/2: Kulja András
