Szűkös viszonyok között könnyű összecserélni az árat és az értéket – írja a The New York Times globális kiadása, az International Herald Tribune arról értekezve, hogy Valentin Ceausescu, Nicolae Ceausescu fogadott fia több értékes festményt is visszakap. E két fogalom összekeverése történhetett meg az elmúlt két évtizedben a románokkal, azóta, hogy közel 20 éve kivégezték a forradalom idején Ceuasescut és feleségét, Elenát – fogalmaz a lap.
A legtöbb mű román művészeké, ám akad közöttük Goya-metszet is – derül ki a Michael Kimmelman által jegyzett cikkből, mely szerint a románoknak „a szemük sem rebbent” a bírósági döntéstől, miszerint a diktátor 60 éves, fizikus végzettségű fia újabb és újabb javakat kaphat vissza több éve folyó pereskedésének eredményeképpen.
Meg kell jegyeznünk, az IHT román passzivitást sejtető ítélete nem állja meg a helyét egyértelműen: a bukaresti szépművészeti múzeum vezetősége például egyenesen megtagadta, hogy kiszolgáltassa a megítélt festményeket az atomfizikusként egy romániai intézetben dolgozó „örökösnek”, emiatt Valentin Ceausescu újabb – egyébként sikeres – pert indított.
Döntés van – a tárgyakat mégsem adnák
Az eddig jogerős bírósági döntés értelmében a bukaresti nemzeti szépművészeti múzeumnak vissza kell szolgáltatnia tizenöt festményt, három grafikát, valamint kilenc ezüst- és porcelántárgyat. Ezek az értékek a Nicolae és Elena Ceausescu 1989-ben kivégzett kommunista diktátor házaspár három gyermekének a tulajdonát képezték abban az időben. Hármójuk közül már csak Valentin, a diktátor kisebbik fia van életben, ugyanis a májzsugorban szenvedő Nicu 1996-ban elhunyt, lányuk, Zoe pedig szintén betegség miatt 2006-ban halt meg. A műkincsek miatt indított perben örökösként Valentin Ceausescu mellett Zoe férje is részt vett.
A lap felidézi, hogy Hitler berchtesgadeni hagyatékának műkincseit is kiadták a hozzátartozóinak egy német bíróság döntése alapján. („Nem egyenlő, de hasonló döntés” – teszi meg a lap a kötelező kört azon rögeszme jegyében, mintha ördögtől való lenne a náci és a kommunista rémtettek együttemlegetése – a szerk.)
Elfeledett Ellenpontok
Megszólal a cikkben Cristian Stanescu is, aki a brit The Guardiant tudósítja az ifjabb Ceausescu és a román állam között folyó perről. Szerinte a forradalom óta az ország a magánvállalkozások bűvöletében él. Véleménye szerint a románok szimpatizálnak Valentin Ceausescuval, aki a saját hasznára tudta fordítani a rendszer működését. A románok kulturális eszménye ma a pénzcsinálás; márpedig túl sokat kell hajtani az alapvető szükségletek kielégítéséért ahhoz, hogy olyan emelkedett dolgokkal foglalkozzanak, mint a művészet vagy a méltóság. Alain Ciupala, a Bukaresti Egyetem ifjú történészhallgatója a jelenség hátterét elemezve kijelenti, hogy Romániában – ellentétben a szovjet vagy a cseh példával – nem volt földalatti mozgalom, „szamizdatkultúra” a kommunista diktatúra időszakában.
Ciupala – tájékozatlanságból vagy szándékosan – nem tesz említést arról, hogy legalábbis magyar nyelven igenis létezett egy több számot is megért szamizdat újság, az Ellenpontok.
Az 1982-ben megjelent és terjesztett magyar ellenzéki kiadvány szerkesztői Ara-Kovács Attila nagyváradi filozófus, Tóth Károly Antal nagyváradi tanár és Szőcs Géza kolozsvári költő voltak. Letartóztatásuk után Tóth Károly Antalt, feleségét és Szőcs Gézát megverték. Ara-Kovács később Magyarországra, Tóth Svédországba költözött.
(Szőcs Géza néhány évvel később Budapesten megjelent, A sirálybőr cipő című verseskötetében Csingacsguk látogatása a világosi villamossági üzletben címmel ír arról, hogy az indián főnök betér vásárolni a szabadságharc fegyverletételének helyszínén az elektromos szaküzletbe: „Csingacsguk így szólt: / És ellenállás / van még? / Attól függ / az ellenállás ára / így válaszol az üzletfelelős / hogy az ellenállás soros vagy párhuzamos”. Ez a vers virágnyelven szintén a továbbra is létező ellenzéki szellemre utalt – a szerk.)
Vinné a „családi” ezüstöt
A jogerős bírósági döntés értelmében a bukaresti nemzeti szépművészeti múzeumnak vissza kell szolgáltatnia tizenöt festményt, három grafikát, valamint kilenc ezüst- és porcelántárgyat. Ezek az értékek Nicolae és Elena Ceausescu három gyermekének a tulajdonát képezték abban az időben.
A múzeumnak már 2006-ban egy bukaresti bíróság döntése alapján vissza kellett volna szolgáltatnia a javakat, de az intézmény vezetősége ezt megtagadta. Valentin Ceausescu ezért újabb pert indított, amely 2008 decemberében ért véget, a diktátor fogadott fiának győzelmével. A bíróság nem először döntött Valentin javára, aki 2007-ben és 2006-ban ugyancsak az államtól perelt vissza műtárgyakat. Akkor egyebek között 50 festményt, szobrokat és egyedi bútordarabokat kapott vissza.
A még vitatott tulajdonjogú mintegy 40 festmény értéke egy becslés szerint egymillió dollár, bár az IHT megjegyzi, hogy ez csak felületes becslés. A Goya-metszetek mellett a festmények között található a Romániában közismert Victor Brauner több képe. Brauner testvérét, Harry Brauner etnográfust bebörtönözték a kommunista Romániában. Keleti szomszédunknál komoly értéket jelentenek a moldvai arisztokrata családból származó, a XIX-XX. század fordulóján élt, a visszakövetelt képek jegyzékében felbukkanó Theodor Pallady alkotásai. (A feltűnően magyaros nevű alkotó Drezdában és Párizsban végezte tanulmányait, műveit komoly értékként jegyzik.) A már visszaszolgáltatott festmények között szerepelnek a Romániában ismertnek számító Corneliu Baba és Nicolae Tonitza képei is.
Barátok közt
Ifjabb Ceausescu az IHT újságírójának azt mondta: a per során ő a „nevét védi”, a festmények élete egy részének emlékeit őrzik. Arra is utalt, hogy egyes képek alkotói családi „barátok” voltak. Elutasítja, hogy a pénz lenne a célja, kijelenti: ő csak az igazságos bírósági eljáráshoz ragaszkodik.
(Forrás: IHT, Mult-kor.hu, Agerpres, Transindex.ro, Wikipedia)
origo.hu
Szijjártó Péter: A háborúpártiak végső támadást indítottak az új realitás ellen
