A testület azóta már százhatvannál is több tagot számlál, tagjai az irodalom kitűnőségein túl képzőművészek, építészek, iparművészek, filmesek, fotósok, művészettörténészek és zeneszerzők. A ma még társadalmi szervezetként működő, de a köztestületi státusz elnyeréséért tevékenykedő akadémia célja, hogy tagjai személyes megbecsülésén túl a magyar kultúra értékőrző, mértékadó közösségévé váljon.
Ennek a gondolatnak a szemléletes kifejtésére vállalkozott az alapításkor Páskándi Géza erdélyi író. Amikor most tanulmányából idézünk, akkor a Magyar Művészeti Akadémia távolból figyelő tagjaira is emlékezünk, nekik is üzenjük, hogy e közösség szellemüket, emberségüket őrizve rendületlenül teszi a dolgát. Makovecz Imre elnök kimondta: az akadémia nem kegyeskedhet, nem játszhatja a semlegest a ma is szörnyű helyzetben. Arra kérte a tagságot, vegyenek részt az előre hozott választásokat követelő vasárnapi tüntetésen és annak folytatásain is. Többek között Ács Margit, Jókai Anna, Elekes Péter, Kiss Anna, Farkas Ádám, Döbrentei Kornél szólt hozzá.
Hozzászólásuk lényegét hamarosan manifesztum formájában adják közre. Ebben többek között az szerepel majd, hogy a pusztulással fenyegető történelmi pillanatban a Magyar Művészeti Akadémia tagjai az ország, a nemzet sorsáért érzett felelősségtől sarkallva fordulnak honfitársaikhoz. Ha a volt állampárt utódja és a mögötte álló erők oly ügyesnek bizonyultak magánvagyonuk fölhalmozásában, a hatalom megszerzésében, majd az illegitimmé vált kormányzás megtartásában, akkor vajon csak ügyetlenség-e, hogy lepusztították az országot? Lehet-e tudatos közreműködés nélkül kiárusítani a nemzeti vagyont és az energiapiacot, legyengíteni a forintot és az állampapírok értékét? És nyilvánvalóan tudatos pusztítás, ami a magyar iskolákat, a vidéki életet, az egészségügyet és a Kárpát-medencei magyarság összetartozásának érzületét érte. Elég volt. Nem késlekedhetünk tovább, hogy jövőnk, gyermekeink jövője érdekében együttes akarattal félreállítsuk a nemzetrontó országvezetést. Az akadémia tagjai előre hozott választást és felelős nemzeti kormányt követelnek.
Kovács István költő, a Kilencek költőcsoport (Mezey Katalin, Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Oláh János, Péntek Imre, Rózsa Endre, Utassy József) képviselője, a lengyel kultúra egyik legjobb hazai közvetítője, ismerője káprázatos előadást tartott a magyar–lengyel kapcsolatokról, a kezdetektől az 1956-os forradalomig. Csak remélni tudjuk, hogy e csodálatos dolgozat hamarosan napvilágot lát valamelyik folyóiratban, valószínűleg a Magyar Naplóban. Csak két, kevéssé ismert érdekességet említenék. Az egyik, hogy a világ szinte minden más nyelvében a Polónia szó valamelyik származékával nevezik a lengyelséget. A mi kifejezésünkre – Lengyelország – az egyik valószínű magyarázat, hogy Przemysl közelében egy ásatáson egy magyar törzs leleteire bukkantak. Az egyik honfoglaló csapatrész maradt ott a vidék védelmében, ők viselték a lendzsan nevet, ebből eredhet a mi lengyel elnevezésünk. A másik érdekességről még kevesebben tudunk. 1958. június 18-án, két nappal az 1956-os mártírok törvénytelen legyilkolása után a Budapesti Honvéd a lengyelországi Chorzówban játszott mérkőzést, és három-kettőre nyert. Ám az érdekes az, hogy a mérkőzés elején a lengyel közönség kikényszerített egy kétperces gyászszünetet a magyar mártírok emlékére. A közgyűlés az idei akadémiai aranyérmét Kolár Péternek, a kassai Thália Színház igazgatójának ítélte. Gyurkovics Tibor halálával megürült egy hely az akadémia elnökségében. A tagság titkos szavazáson Ács Margit íróra voksolt.
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
