Egy lúzer nyara a vidámparkban

A legjobb történeteket mindig az élet írja – tartják sokan. És valóban: Greg Mottola saját kamaszkori élményéből írt forgatókönyvét és rendezését hozzánk közel állónak érezzük. A történet egyszerű, de szerethető, mert aki betöltötte már a huszonnégyet, könnyen fölfedezheti ifjúkori önmagát valamelyik szereplőben.

Velkei Tamás
2009. 07. 08. 10:58
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Filmvígjáték a mozi besorolása, s gondolhatnánk, kapunk doszt megint a bugyuta, gusztustalan amerikai humorból, de ezúttal valahogy minden másképpen alakul, még akkor is, ha az általam sokat szapult amerikai ízléstelenség tetten is érhető. (Csakhogy ezúttal nem a filmkészítésben, hanem magában a cselekményben, vagyis az életben, s hát a rendező ugyan mit tehet arról, milyen közegbe született.)

A film kitűnő korrajz, lévén a cselekmény – a rendező egy nyara – 1987-ben játszódik, és nagy erénye, hogy cselekménye egyáltalán nem akar több lenni a nyár történéseinél. És ez az, ami a nézőt megérint(het)i, közel kerül hozzá. A történet nem túl bonyolult: a gimnáziumot kijáró srác apját cége egy másik részleghez, korábbi lakhelyükre, Pittsburghbe küldi, ami egyben fizetéscsökkenéssel is jár. Így lőttek James (Jesse Eisenberg) európai vakációjának, ráadásul még a barátnője is kirúgta. A régi-új városban kénytelen munkát vállalni, hogy előteremtse őszre kollégiumi ellátásának költségeit, ám minden igyekezete ellenére sem veszik föl sehová, így csak a helyi szegényes vidámpark marad mint lehetőség.

A hadaró, idealista és naiv Jamest gyorsan befogadják a park jobbára hasonszőrű, nyári munkán lévő fiataljai, és várakozásaival ellentétben még a szerelem is beköszönt nála. Új barátnője, Em azonban titokban a nős karbantartó kedvese is, és nem ez az egyetlen titok a történetben.

A végig érdekes, öniróniától és karikatúráktól sem mentes, remek karakteralakításokkal fűszerezett történeten átsüt az iparváros kültelki, natúr egyszerűsége, miközben bepillanthatunk az amerikai fiatalok mindennapjainak – itthonról, a szocializmusból csodált – igen egysíkú életébe. Alkohol, fű, kocsmák, csókok mindennapiságában azonban a rendező képes igazi érzelmeket bemutatni: barátságot, szerelmet, lojalitást, hűséget, megbocsátást ugyanúgy, mint csapodárságot, megbízhatatlanságot és ármányt. A film ebben különbözik a többi vígjátéktól, sőt talán nem is nevezném annak. A mozi végére pedig kiderül: a barátságnak hitt kapcsolat nem mindig az, de az igazi szerelem nem ismer határokat. Még ha lúzer is az atyámfia.

A két évtizednyi távolságból szemlélt kor valamennyi vívmánya visszaköszön a vásznon: viseletek, hajdivat, öblös hangú, böhöm verdák és a diszkók világa. A jól összeválogatott betétdalok – melyek között fölcsendül a Rock Me Amadeus Falcótól, a Don’t Dream It’s Over a Crowded House előadásában vagy a Cure-tól a Just Like Heaven – különleges hangulatot kölcsönöznek a filmnek, ami egy remek kis időutazás.

Adventureland – Kalandpark
Színes, feliratos amerikai vígjáték, 107 perc, 2009

Forgatókönyvíró: Greg Mottola
Vágó: Anne McCabe
Operatőr: Terry Stacey
Rendező: Greg Mottola

Szereplők:
Jesse Eisenberg (James Brennan)
Kristen Stewart (Em Lewin)
Kelsey Ford (Arlene)
Michael Zegen (Eric)
Ryan McFarland (Brad)
Jack Gilpin (Mr. Brennan)
Wendie Malick (Mrs. Brennan)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.