Bár most vakáció van, azért talán aktuális, amit mondanék. Valahol olvastam nemrég: a magyar kisiskolások testsúlyukhoz képest aránytalanul nagy terhet cipelnek hátukon, vállukon. Minap a rádió is foglalkozott a témával, megszólaltattak egy neves reumatológus orvost, mondaná már el, legyen kedves, jó-e ez így, mert mi innét, kívülről úgy látjuk, izzadnak, nyögnek iskolába igyekvő gyermekeink, unokáink. Körülbelül úgy, mint amikor a hajdani szenesember a hátán cipelte le a kosár tüzelőt a pincébe…Súlyos következményeket mondott az orvos ember, tartós gerincferdülésről, bordaelváltozásokról, csigolyanyavalyákról beszélt, mert gondoljuk csak el, milyen lehet, amikor a huszonöt kilós elemista emberke tízkilós batyuval a hátán érkezik az iskolába. És nem puha limuzinnal hozza a kedves apuka, hanem át kell vágnia a tanyavilágon öt kilométeren át térdig érő hóban. Mert ilyen is van.
(Magyar Nemzet, 2009. július 8.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!