Szentpéteri Eszter a gyermekkorát Miskolcon töltötte, ahonnan a középiskola elvégzése után visszatért Budapestre. 1990-ben fölvették a Színház- és Filmművészeti Egyetem (akkor még Főiskola) színész szakára. Több mint két évig szinkronszínészként dolgozott, s hogy a megszerzett tudást színpadon is kamatoztassa, 1997-ben játszott a Ruttkai Éva Színházban. Ám akkor már tudta: más hivatásra született, a televíziós szerkesztőségi munka iránt érez mérhetetlenül nagy vonzódást. Számos műfajban kipróbálta tehetségét, míg meg nem találta azt a televíziót, amelynek nemzeti, keresztény szellemiségével azonosulni tudott. 2002. október végén lehetőséget kapott arra, hogy a hírTV munkatársa legyen. Azóta bemondóként, műsorvezetőként bizonyította sokoldalúságát. Mindeközben számos szépirodalmi műsorban szerepelt, és nem csak azért, hogy ne szakadjon el a színpadtól. Arra is ráébredt, hogy művészi hivatása a magyar költők és prózaírók munkáinak megszólaltatása. Szentpéteri Eszter belülről azonosul az alkotók üzenetével, ugyanakkor előadóművészete arra is képesíti, hogy a szó nemes értelmében el is játssza a verset. Ha az adott költemény visszafogott stílust követel, akkor szinte eszköztelenül szólaltatja meg. Amikor a költeményhez a magas hőfokú, érzelmi átélés szükségeltetik, szabályosan elvarázsolja közönségét.
Hogy mennyire nem az elfogultság beszél belőlem, arról meggyőződhet az irodalomkedvelő, ha az Aranytízbe látogat szeptember 27-én, vasárnap délután ötkor. Ekkor kezdődik az „Előtted, Uram, a hon java, s hulljon a lomb, csak éljen a fa” című előadóest, amelyben Szentpéteri Eszter Istenről, hazáról, szerelemről szóló verseket szólaltat meg Lőte Enikő zongoraművész közreműködésével. A színművész imígyen üzen a közönségnek: „Az esten elhangzó versekből merítsenek erőt ahhoz a szent törekvéshez, hogy hazánkat, népünket megbecsülve lássuk, hogy a magyar munka első legyen a világon, hogy a magyar tudomány magasra emelkedjék, hogy a magyar nép hite szilárd legyen, mint a felhőkbe nyúló hegyóriások, s erkölcse ragyogó és tiszta, mint a gyermekek szeme. Eddigi fő tevékenységeimtől talán egy kicsit eltérő formában mutatkozom be Önöknek, de tulajdonképp ezzel a gyökerekhez térek vissza.”
A műsorban az alábbi sorrendben hangzanak el a következő versek: Wass Albert: Előhang Dsida Jenő: Menni kéne házról házra, Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén, Dsida Jenő: Mi lesz?, Dsida Jenő: Nagycsütörtökön, Babits Mihály: Miatyánk, József Attila: Kései Sirató, Wass Albert: Magányosság erdejében, Pósa Zoltán: Márta, Wass Albert: Dal, Áprily Lajos: Vers vagy te is, Radnóti Miklós: Tétova óda, Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus (részlet), Petőfi Sándor: Bizony mondom, hogy győz most a magyar, Pósa Zoltán: Csodaszarvas, Wass Albert: Ébredj magyar!, József Attila: Nem, nem, soha!, Pósa Zoltán: Koppány Bálványosi szobra előtt, Babits Mihály: Áldás a magyarra.
origo.hu
Menczer Tamás: Ez még soha nem jutott eszembe! Avagy Magyar Péter ámokfutásának két hete, 1. rész.
