– Van munkahelyed, civil munkád. Hogyan lehet összeegyeztetni a munkát, adott esetben a családi életet azzal, hogy az ember egy zenekart összetartson, próbáljon, koncertezzen?
– A zenekarral heti két alkalommal próbálunk, mindig ugyanakkor, tehát ez egy rendeszeres és állandó dolog, ami azért is jó, mert így nem nehéz az embernek összeállítani a heti programokat.
– Miről szólnak a szövegek? Milyen üzenete lehet e zenének a magyarok számára? Hiszen nem egy őshonos stílus ez nálunk.
– Amennyire én a nagy előadók szövegeit értelmezem, túlságosan mélyen szántó gondolatok nincsenek. Csajozás, pia, bulizás.
– Akkor nincsen „világmegváltás”.
– Nem, nem erről szólnak a nagyok szövegei. Én úgy látom, mint ahogyan a zenei stílusok is összemosódhatnak, így átjárás lehet az üzenetekben is. A jelenlegi számaink szövegeinek a nagyobb részét – egyelőre – én írtam, s ahogy korábban a Burning-ben is, igyekszem komolyabb dolgokkal foglalkozni. Van egy számunk, amely egy régi barátomról/barátnőmről szól, akivel anno egy társaságban mozogtunk. Az illető 15 éves kora óta heroinfüggő volt, s ha jól emlékszem, 21 éves korában meghalt túladagolásban. Ez a szám az ő életét foglalja össze néhány versszakban. Más nótáink arról szólnak, milyen fontos, hogy az ember előretekintő életet éljen, tehát nem feltétlenül kell az életnek arról szólnia, hogy „csak a szórakozás”. Persze mindenki úgy él, ahogy ő jónak látja, ám én mégis azt mondom: érdemes úgy élni, hogy tudjuk, mi az, ami használ, s mi az, ami nem.
– Ez az „előretekintő élet” a Te esetben mit jelent?
– Próbálom megnézni, mi az, ami használ. Nem az önzésről beszélek, hanem arról: mi az, ami nekem és a környezetemnek is a hasznára lehet. Ez amolyan önző-önzetlen gondolkodás. Ha én nem rombolom magam és a környezetem, akkor az hasznos másoknak is. Élni és élni hagyni... Ha az ember valamiből profitált – lelki-szellemi és akár anyagai értelemben is –, és azt megosztja másokkal, akkor az egy nagyon jó dolog. Nem akarom a világot megváltani, mert nem az én dolgom és nem is tehetem, de szerintem úgy lehet jobbá tenni a környezetünket – akár ezt az országot, vagy ezt a kontinenst –, hogy az én jó tapasztalataimat továbbadom másoknak, hogy ők is megtapasztalhassák, vagy tanulhassanak belőle.
– Többször említetted a Burning Inside-ot. Elég régen feloszlott a zenekar, bár tavaly decemberben volt egy jótékonysági koncert – amit az egyik régi barátotok javára szerveztek, mert súlyos betegsége volt –, ahol felléptetek. Miért lett vége? Volt szó arról, hogy újjáalakul a banda?
– Volt egy elég komoly változás az életemben, s emiatt lett vége a zenekarnak. Én ugyanis a szó legszorosabb értelmében megtértem, s a hitem az, hogy Jézus megváltotta az életem. Azóta járok egy gyülekezetbe, és az életem is e fordulat szerint élem. Lehet, hogy ez csak egy fiatalkori hülyeség, de az egyik zenekartag és közöttem akkor óriási feszültség alakult ki.
– E lelki fordulat miatt?
– Igen. Korábban a zenekar úgy működött, hogy a mi nem komoly, hanem inkább egészségesnek nevezhető civódásunk görgette előre a dolgokat. Ez elég jó volt. Én is meglehetősen vehemens voltam akkoriban. Hat évig ment a banda, de sosem volt összeveszés vagy komoly konfliktus. A megtérésem után ennek vége lett. A „b...zdmegek” helyett jött a „légyszíves”, a „k... anyád” helyett pedig a „kérlek, újra”, és valahogy ez egy mélyebb feszültséget szült. Alig negyed évvel később én nem bírtam tovább, s azt mondtam, „köszönöm szépen, hagyjuk abba ezt a zenekart”. Barátok vagyunk a mai napig. Ezt bizonyítja a segélykoncert is. Ahogy említetted, egyik barátunknak volt egy komoly betegsége és meglehetősen költséges beavatkozásokra volt szükség. Ezért valakinek az az ötlete támadt, hogy csínáljunk egy koncertet, aminek a teljes bevételét neki adjuk. Főleg olyan zenekarokra számítottak, amelyek akkor már nem zenéltek. Megcsináltuk ezt a koncertet és azt terveztük: lesz egy nagyobb szabású buli is, ugyanis nem volt búcsúkoncertünk. Szerettünk volna egy válogatáslemezt is csinálni. Már a segélykoncert előtt is összejártunk próbálni. De aztán azt gondoltuk, hogy ezzel a nemes céllal befejezzük.
– Az, hogy egy beteg emberen próbáltatok segíteni, mégiscsak méltó lezárása a Burning-sztorinak. Maradjunk ott még egy kicsit, hogy megtértél. Hogyan következett be ez a fordulat, mit jelent az életedben a megtérés?
– Mindig érdeklődtem Isten iránt, ám egy napon meg is tapasztaltam azt, hogy létezik és törődik is velem. Azóta ami a legfontosabb, hogy nincs az a dolog, ami csüggedésre tudna késztetni. Van egy jó reménységem, s tudom, hogy Isten tud segíteni minden helyzetben. Ez olyan dolog, ami sok ember életéből hiányzik. Szerintem azért olyan pesszimista ez az ország, mert hiányzik belőle Isten.
– Többen összefogtatok, s úgymond kulturális misszióba kezdtetek a Revolver Sound Studióval, ahol próbatermek és stúdió is várja a zenekarokat. Érdemes ilyesmibe belefogni, időt, pénzt és energiát belefektetni? Dunát lehetne rekeszteni az ilyen helyekkel. Számos próbahely van Budapesten is, igaz, meglehetősen változó a felszereltsége, minősége. Az ember nem szívesen zenél ócska cuccokon egy szemétdomb tetején – de mégis: érdemes ebbe belevágni? Mi a cél és mit lehet ebből kihozni?
– Mind a négyen – akik igyekszünk ebből valamit kihozni – meglehetősen régóta zenélünk már, s az alapvető ötlet az volt, hogy akik zenélni akarnak, nyugodt és rendezett körülmények között tehessék. Amikor én elkezdtem a zenélést, akkor még az órabéres próbahelyeket is nehéz volt felhajtani, s baj volt a felszereléssel, illetve a minőséggel is. Mi az elmúlt sok-sok évet nyomtuk végig úgy, hogy ezekkel a problémákkal is folyamatosan meg kellett küzdenünk. A lehetőségek akkoriban teljesen a perifériára szorultak. Beszélgettünk a haverokkal, és egyszer viccesen mondtam, ha gazdag leszek, akkor veszek egy hatalmas épületet, s abban csak próbatermek lesznek. Szó szót követett, és belevágtunk. Ez az első lépcső, de ennél többről van szó: egy „missziót” szeretnénk véghez vinni. Minden, amire egy zenekarnak szüksége lehet, egy helyen legyen meg.
– CD-borítók, pólók, szervezés?
– Erről is lehet szó. De például arról is – ami nagy segítség a számírásban –, hogy a próbákat stúdióminőségben fel tudjuk venni és persze lehetőség van komplett anyagok elkészítésére is a stúdiónkban. Tervünk az is, ha egy zenekar ki akarja adni az anyagát, akkor a jogvédéstől kezdve a CD-k legyártatásáig mindent elintézünk számukra, erre most is van lehetőség. Persze ez mind sok-sok munka és szervezés.
– Nem gondolod, hogy nagyot akartok markolni, de esetleg keveset fogtok? Sokan foglalkoznak ilyesmivel, nincs félelem, hogy lyukra futtok?
– Mivel egyelőre a próbatermek és a stúdió az, ami megvalósult, a többi vagy bejön, vagy nem. Egyikünk sem született aranykanállal a szájában, nem úgy működik ez a dolog, hogy leakasztunk az egyik polcról több millió forintot és akkor lesz egy szitanyomó terem, vagy veszünk egy „CD-gyárat”. Ez nem erről szól. Felmérjük az igényeket, s mi, ha úgy adódik, tudjuk biztosítani a zenekaroknak a lehetőséget arra, hogy megvalósíthassák a terveiket. Az igények majd igazolják, vagy éppen cáfolják az erőfeszítéseinket. Az biztos: amit eddig csinálunk, arra van igény.
