Miközben utolsó napjához érkezett a Portugália ellen (még sorsdöntő?) vb-selejtezőn pályára lépő felnőtt válogatott felkészülése, egy bizonyára sokkal inkább téttel bíró találkozóra figyelt a magyar futballtársadalom és -szurkoló. Merthogy 20 éven aluli legjobbjaink már nem „holmi” vb-selejtezőkön vergődnek, azokon már tavaly átléptek – éppen Portugália és Spanyolország korosztályos válogatottja elleni győzelmeik után lettek Eb-bronzérmesek. S mivel az utóbbi napokban túlélték (és kiheverték) a Honduras elleni vb-csoportfiaskót (0-3), majd legyűrték Dél-Afrikát (4-0) és az Arab Emírségeket (2-0), valamint már a világbajnokság nyolcaddöntőjében büntetőpárbajjal búcsúztatták Csehországot, elérkeztek a gazdag történelmi múlttal bíró magyar-olasz meccsre. Tétje nem kevesebb, mint a földgolyó legjobb 4 csapata közé kerülés, ahonnan majd jövő kedden Ghána legyőzésével lehetne vb-fináléba jutni…
Revansdömping
De ne szaladjunk előre, hisz az olaszokon kellett túllépni péntek este. S ha már szóba került a történelem: e két ország volt résztvevője az 1938-as felnőtt vb-nek (Olaszország győzött 4-2-re), de az 1960-as olimpia bronzmeccsén sikerült a visszavágás, 2-1-re győztünk. S hogy ezen a tornán, Egyiptomban éremhez jussunk, szintén revánsot kellett vennünk; a tavalyi U19-es Európa-bajnokságon – több ezer őrjöngő magyar szurkoló előtt, a csehországi Plzenben – elszenvedett, elődöntőbeli 1-0-s vereségért. (Még hozzátesszük: akárki veszít, novemberben törleszthet legközelebb.) Az esélyekről röviden: valamivel több mint háromszor annyit fizettek a fogadóirodák a magyar győzelemre tippelőknek, mint a taliánok mellett voksolóknak. Ezt alátámaszthatja az is, hogy hazánk utánpótlás-válogatottja még nem jutott ilyen magasságokba, Olaszország viszont ’87-ben és ’91-ben igen – igaz, mindkétszer a negyeddöntő „hálóján” akadtak fenn.
A találkozó – amire az olaszok Spanyolország 3-1-es legyőzése után egy nappal többet pihenhettek a mieinknél – előtt biztos volt: visszatért Debreceni András és Korcsmár Zsolt is, viszont Simon Ádám és Présinger Ádám sárga lapok miatt csak drukkolhatott, hogy játszhasson az elődöntőn. Az is kiderült; utóbbi kiválásával elfogytak a balhátvédeink – még szerencse, hogy Egervári Sándor a Győr trénereként megismerte a poszton Zámbó Bence képességeit, így egy gonddal kevesebb.
Piros lapok – a dráma
Nos, mi is történt a várva várt meccsen? 40 másodperc telt el, máris kiharcolt egy tizenegyest Németh Krisztián! Az öt éve éppen olasz földön légióskodó Koman Vladimir pedig berúgta (negyedik gólját a tornán), 1-0!!! Az esemény teljesen megfogta az olaszokat, egyik elegáns magyar támadás jött a másik után. Pár perc alatt Németh három gólt is rúghatott volna (először lesen állították meg, majd egy lövésnél érték utol a védők, végül Fiorillo hárított). Nem hiába lopta el a Gera Zoltánra a brit szaksajtó által kitalált „Magic Magyar” jelzőt a FIFA hivatalos meccsbeharangozója, maradtak is lendületben az Egervári-fiúk, Gosztonyival és Komannal sem tudtak mit kezdeni a fehérek. Csaknem fél óra eltelt, mire az olaszok eljutottak Gulácsi kapujáig, de a hátsóalakzat jól állta a sarat a félidő hátra lévő részében.
A második félidőben tarthattunk attól, hogy a magyarok hamarabb fáradnak el, hiszen U20-asaink egy nappal később játszották negyeddöntőjüket, mint Garibaldiék, „pluszba” fél órával többet töltöttek a pályán ellenfelüknél Gulácsiék (nem is beszélve a büntetőpárbajról…). Az első baj hamar bekövetkezett: Koman besárgult, így vele csak e meccs végéig számolhatott a csapat, ráadásul az ukrán születésű irányító játéka ettől kezdve igen idegessé, bágyadttá vált. Baj azért nem történt, mert az olaszok görcsösen hajtottak az egyenlítésért, egy sor kontra lehetőségét kínálva a magyaroknak. Sőt: csaknem tizenegyessel felérő előnybe kerültünk, Gentili mezrángatásért megkapta második sárgáját is, innentől eggyel több magyar volt a pályán. Most már a gól- mellett emberelőny is – negyed órával a vége előtt. A hajrá sajnos eseménydúsra sikerült: a rémisztően fáradt magyar válogatott egyenlítő gólt kapott (mint tudjuk, emberelőnyben), majd az időközben mezt cserélő Ruíz sporttárs kiállított még egy olaszt – kettős emberelőny, de 1-1. Egervári felhagyott az átmenetileg egycsatárosra átállított játékkal, Futácsot dobta Kiss helyére. A mester – horribile dictu – utolsó intézkedése volt ez, miután a bíró Szekeres piros lapot érő szabálytalansága után üvöltöző olasz kollégájával együtt a lelátóra száműzte. A hosszabbítás előtt a két tréner egy-egy „Júlia-erkélyről” magyarázta el fiainak (Egervári tíznek, Rocca kilencnek) a legfontosabb tudnivalókat.
A végkifejlet
A hosszabbításban a piros mezesek kezdtek élénkebben, mégis Gulácsinak kellett nagyobbat nyújtóznia egy olasz lövés után. A három kiállítás miatt eközben rettenetesen üresnek tűnt a szuezi gyep. Gyorsan le is telt az első 15 perc. A másodikban Németh végre villant 2-1-re alakítva az állást, de a kisvártatva 8 főre fogyatkozó (Albertazzit is kiállították) olaszok egyenlítettek. ÉS NÉMETH MEGINT MEGINT VILLANT!!! 3-2!!! És vége...
Tehát fújjunk egyet: Magyarország 20 éven aluli labdarúgó-válogatottja világbajnoki elődöntőt játszik kedd délután fél 5-kor, és egy félcsapatnyi hiányzónk lesz – Egervári Sándorról nem is beszélve – a sárga lapok miatt. Az ellenfél a többek közt Angliát és Dél-Koreát elintéző, bombaerős Ghána lesz. De azért drukkoljunk a felnőtteknek is szombat este Portugália ellen. Hátha…
MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG: 3–2 (1–0, 0-1, 0-0, 2-1)
2009. október 9. 20.00, Szuez (Egyiptom). Mubarak Stadion – 12 000 néző
Vezette: Ruíz – Clavijo, González (mindhárom kolumbiai)
Gól: Koman (2. perc, büntetőből), Mazzotta (82.), Németh (112.), Bonaventura (113.), Németh (117.)
Sárga lap: Albertazzi (21., 115.), Gentili (35., 71.), Koman (49.), Kiss (72.), Bini (80., 83.), Dudás (92.), Szabó (101.), Takács (105.)
Piros lap: Gentili (71.), Bini (83.), Szekeres (90.), Albertazzi (115.)
MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Szekeres, Debreceni, Szabó, Zámbó – Koman, Korcsmár (Takács, 79.), Kiss (Futács, 87.), Gosztonyi – Németh, Simon A. (Dudás, 59.) Szövetségi edző: Egervári Sándor.
OLASZORSZÁG: Fiorillo – Bini, Gentili, Albertazzi, Mazzotta – Della Penna (Bonaventura, 58.), R. Garibaldi (Romizi, 55.), Mazzarani, Calderoni, Mustacchio – Misuraca (Eusepi, 46.). Szövetségi kapitány: Francesco Rocca.

Ezekről a törvényekről döntött az Országgyűlés