Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Franz Schellhorn Kormánymérleg: Elveszített év című cikkében igen kritikus mérleget von a Faymann-kabinet első esztendejéről.
Ha december 2-án pontosan egy évvel a Werner Faymann (SPÖ) kabinet hivatalba lépését követően mérleget von tevékenységéről, akkor egy-két mondatot veszteget majd a hibákra, mégis a kormányfő elégedett lesz a teljesítményével. „Végül” – hallhatjuk már ma is a kancellártól, „a kormány gyorsan válaszolt a pénzügyi válságra, visszatartotta az elbizonytalanított betéteseket, hogy megostromolják az otthoni bankokat és megmentette a pénzpiacokat az összeomlástól”.
A Faymann-kormány a semminél többet tett. De a legfontosabbat, az évszázad esélyét, a szétzilált költségvetés rendbetételét elmulasztotta. Éppen ezért az elmúlt esztendőt elveszettként fogják emlegetni a köztársaság történetében. Ritkán voltak jobbak a lehetőségei egy átfogó reformvitának, mint a ciklus első évében.
És ami még fontosabb, nem hiányoztak az érvek, hogy miért a nagy világgazdasági válság idején kell előkészíteni a költségvetés szanálását. Ami nem ésszerűtlen takarékoskodást, hanem a teljes kiadási oldal szükségességének felülvizsgálatát elvégezhették volna, ami a következő konjunktúra időszakában lenne életbe léptethető.
Ausztriában akkor az fog történni, ami mindig is történik: A válság idején azzal ütik el a takarékosság melletti érveket, hogy ennek most nincs itt az ideje. Ugyanezek a személyek a válságból történő kilábalás után azt mondják, hogy a takarékosságról nem szabd beszélni, mert a nehéz évek után ideje egy kis osztogatásnak.
Az államadósság 2013-ig 250 milliárd euróra emelkedik (2008 végén 165 milliárd volt). Ami évente 11 milliárdnyi kamatot jelent. Ami majdnem négyszer annyi, mint amennyit az osztrák állam a főiskolákra költ.
Mikor, ha nem az elmúlt egy évben lehetett volna a tartományoknak világossá tenni, hogy be kell fejezni a föderális nagyzolást? Mikor, ha nem most lehetett volna arról vitatkozni, hogy miért támogatja jelentősen az állam polgárainak takarékosságát, miközben a megtakarítási kvóta az egyik csúcsot a másik után dönti?
Mielőtt a kormánypártok a hiányzó, a nagy reformokhoz szükséges kétharmados parlamenti többség miatt panaszkodnának, egészen jó lenne, ha legalább a vitatott projekteket beterjesztették volna. Ellenkező esetben Faymann és Pröll kénytelen lesz azon vádakkal szembesülni, miszerint nem mások kötelességtudata miatt vallottak kudarcot, hanem a sajátjuk miatt. w
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Stephan Löwenstein A mellék külügyminiszter Washingtonban című cikkében foglalkozik Karl-Theodor zu Guttenberg berlini védelmi miniszter amerikai látogatásával.
„Nagyszerű, ismét itt lenni” – nyilatkozta a berlini védelmi miniszter washingtoni bemutatkozó látogatásán. Karl-Theodor zu Guttenberg számos gesztussal és utalással adta a közvélemény tudtára, hogy Washingtonban és a biztonságpolitika területén otthon érzi magát.
Ennek megfelelő a meleg fogadtatás, melyben része volt a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjában, hozzáértő közönség előtt tartott, általánosságban a NATO és különösen az afganisztáni bevetés jövőjéről. Igen magabiztosan, angolul válaszolt a feltett kérdésekre. Akinek még nem volt világos, hogy mire utalt Guido Westerwelle, az új külügyminiszter mondata, miszerint egy mellék külpolitika nem fog létezni, az is sejtette már. Végül Guttenberg elmagyarázta, miért került be egy passzus a koalíciós megállapodásba, mely számos partnert zavart, nevezetesen az amerikai nukleáris fegyverek kivonása Németországból. Ezt a kérdést, nem egy, vagy kétoldalúan fogják megtárgyalni, hanem a nagy összefüggések, például a következmények figyelembe vételével. Mi lenne akkor, ha Lengyelország hangot adna ama követelésének, hogy szeretne támaszpontként Németország helyébe lépni. Ez biztosan nem lenne olyan lépés, ami boldoggá tenné Oroszországot.
A többoldalúságra, ezt sem fejtette el Guttenberg megemlíteni, maga Westerwelle is ígéretet tett a közelmúltban. De nyilvánvalóan a miniszter több tárgyalópartnerének fontos volt, – Robert Gates védelmi minisztertől, James Jones biztonsági főtanácsadón át kongresszusi képviselőkig – hogy még egyszer hallják, az új koalíció nem fog egyoldalú lépéseket tenni ebben az ügyben.
Afganisztánról szólva kijelentette, hogy Németország felülvizsgálja hozzájárulását, de előtte ennek meg kell teremteni a szilárd alapjait. Ennek két előfeltételét említette. Barack Obamanak döntenie kell, miként képzeli el az amerikai részvételt. S a Berlin és London által felvetett Afganisztán konferenciának ellenőrizhető és elérhető célokat kell kitűznie.
Egy harmadik, kívülről nehezen befolyásolható tényező is felmerült beszédében: Mit tesznek maguk az afgánok? Nekünk többre van szükségünk, mint az elnök egy baráti mosolya. Majd kijelentette, biztosan nem fogjuk katonáink és civil munkatársainkat oda küldeni, ha az afgán kormány nem teljesíti saját feladatát – fogalmazott Guttenberg. Ama a kérdés megválaszolását, miszerint Németország a jövőben többet fog tenni, gondolkodás nélkül visszautasította.
A német elképzelésekkel kapcsolatos nyilatkozata megmaradt az ellentmondásos utalásoknál: A konferencia fényében biztosan felülvizsgálják a mandátumot – ez a létszám felemelésének hangzott. Ha egy partner mely a legnagyobb kontingenst állítja (tehát Amerika), az további egységeket küld, az nem gyakorolhat másokra korlátlanul nyomást, hogy ő is tegye ugyanazt. A válasz nem csak tőle függ. Nem csak a koalíciós partner és a főkülügyminiszter kíván beleszólni, hanem a csapás irányt a kancellár határozza meg.
Ez pedig eddig úgy hangzott, a német csapaterősítést nem szabad kapcsolatba hozni a koalíciós partner cseréjével, hanem legfeljebb a tervezett Afganisztán konferenciával. Erre a szempontra utal, hogy még Franz Josef Jung távozó miniszterként úgy döntött, hogy annak decemberi meghosszabbításakor változatlanul hagyják a mandátumot – amin Guttenberg sem változtatott. Egyúttal gyarapodnak azok az utalások, miszerint a londoni konferencia valószínű időpontja január 28-a.
origo.hu
A régi konvektor új élete. A gázkonvektor korszerűsítése fillérekből
