Cigányintegráció: immár az elitek is pánikolnak

Súlyos gondot jelent a több gyökérből eredő erőszak, az uzsora miatt kialakult helyzet. Foglalkozni kell a cigányságot érintő, a szaporodó konfliktusok miatt kialakult súlyos problématömeggel. Mivel a társadalom meghatározó erőcsoportjai kellően pánikba estek, lehetséges egy olyan megaprojekt kidolgozása, amely eredményeket érhet el a cigányság integrációjában. Nem lehet úgy csoportoknak pluszelőnyöket biztosítani, hogy azzal mások esélyei szenvedjenek hátrányt. Póczik Szilveszterrel beszélgettünk.

Mi a rasszizmus?

Felvetésünkre, miszerint Teleki László nagyon számít a „rasszista szocialista szavazókra” is, Póczik Szilveszter úgy reagált, a rasszizmus fogalma alkalmatlan annak a konfliktusnak a leírására, amely a többségi társadalom és a cigányság között feszül. Egyesek mindenkit a rasszizmus bélyegével illetnek, aki nem az általuk meghatározott narratíva mentén beszél erről a kérdésről. A neves kutató kijelentette: „felelősen gondolkodó ember nem gondolja azt, hogy a cigánysághoz köthető problémakör valamilyen genetikai adottság következménye”. Ez a vádaskodás „tipikus példája annak, amikor valaki belezavarodik a saját körbeforgó gondolatrendszerébe”. Sokkal inkább egy kulturális, civilizációs konfliktusról van szó – teszi hozzá a kutató.

A szakember egy korábbi tanulmányában azt írta, hogy a szülök gyerekeiket nem etnikai, hanem a szociális helyzet miatt menekítik a cigánygyerekekkel történő iskoláztatás elől. Ma is úgy véli, „a többségi szülők a kisebbségiek szociális minősége miatt zárkóznak el, s vállalnak akár pluszköltségeket is”. Aggódnak, mivel azt tapasztalják, hogy a cigány kisebbséghez tartozó iskolatársaik több vonatkozásban is kockázatot jelentenek gyerekeik számára.

Póczik Szilveszter példaként az agresszivitást, a higiéniás körülményekkel összefüggő problémákat, „a neveltetési hátrányokból eredően bekövetkező, az iskolai munkát akadályozó viselkedést” említette. Ez pedig nem rasszizmus – állítja a kutató.

Megaprojektre van szükség

A többségi társadalom minden felelősen gondolkodó tagja kész odaállni egy olyan megoldási javaslat mellé, „amely ezt a problématömeget rövid és hosszú távon is képes hatékonyan kezelni”. Az is egyértelmű a kutató szerint, hogy ez nem jelenthet kizárólag központosított megoldásokat. Póczik Szilveszter szerint megaprojektre van szükség, amelyben fontos szerepet játszhat a kis helyi megegyezések, összefogások, intézkedések rendszere is. Ez a több nemzedéket átfogó társadalmi terv „pontos feladatszabást, racionális intézkedéssorokat, szakemberek tömegét, bőséges forrásokat és pontos, időarányos elszámolásokat” követel. Ennek a tervnek képesnek kell lennie arra, hogy az egyre szélesedő, leszakadt társadalmi csoportoknál új vágányra terelje a rendszerváltás után visszájára fordult integrációt. A cigányság több százezres tömegeit ki kell szakítania a nyomorból, a kívülállás kultúrájából.

– Van esély arra, hogy ez a program megvalósuljon? A különböző véleményeket megfogalmazó oldalak között jeges a levegő, problémás a fogalomhasználat, nem lehet kimondani bizonyos dolgokat. Bűnös felvetésnek számít a segély bizonyos teljesítményhez kötése. Így elég nehéz még a minimális konszenzust is kialakítani.
– A társadalom meghatározó erőcsoportjai kellően pánikba estek ahhoz, hogy konszenzus születhessen.

– A konfliktusok sokasága és intenzitása miatt?
– Igen, olyan folyamatoknak vagyunk szemtanúi, amelyek a magyar társadalom, az állam szétforgácsolódásával, teljes zűrzavarba való süllyedésével fenyegetnek. Képletesen szólva: ha ég a ház, azok a szomszédok, akik eddig nem álltak szóba egymással, most kényszerűségből rájönnek arra, hogy közös az érdekük. Mára a politikailag korrekt beszédmód, fogalomkészlet, a megbélyegzési mechanizmusok elveszítették hatékonyságukat. Össze kell ülni a fogalmak tisztázása érdekében, új politikai korrektségre és konszenzusra van szükség. Tisztázni kell: miről és hogyan folyjék a párbeszéd, illetve milyen célok tűzhetők ki a realitások ismeretében.

Interjúnk folytatódik, kattintson!