Elnökjelöltek parádéja

Hétfő éjfélkor lejárt az elnökválasztáson indulók jelentkezésének határideje, de a már bejegyzett jelöltek tizenhat fős mezőnye még további három személlyel, köztük az agresszivitásáról és fésületlen kijelentéseiről elhíresült ungvári polgármesterrel, Szerhij Ratusnyakkal bővülhet. Huszonegy jelentkezőnek viszont, akiknek indulásához a Központi Választási Bizottság (CVK) különböző okok miatt nem járult hozzá, az elkövetkező öt esztendőre le kell mondania elnöki ambícióiról.

A Központi Választási Bizottság eleve legalább harminc elnökjelölt rajthoz állására számított, hiszen a korábbi esztendők tapasztalatai szerint Ukrajnában az elnökválasztás nem csupán a végső győzelemre is esélyesnek tartott jelöltek megmérettetését jelenti, hanem a középszerű politikusok, sőt az egészen jelentéktelen figurák ringbe szállását is.

Ez utóbbi két kategóriába tartozók a teljes esélytelenség tudatában nyilvánvalóan már az elkövetkező parlamenti és helyhatósági választásra gondolva álltak rajthoz, számukra ugyanis a kampány eleve soha vissza nem térő lehetőséget nyújt arra, hogy felhívják magukra a figyelmet. Mindemellett számítani lehetett az úgynevezett technikai jelöltek indulására is, akiknek csatasorba állítása mindenekelőtt a legfőbb esélyesek támogatását szolgálja, egyfelől az ellenfelek kompromittálásával, másfelől pedig a biztos szavazók elorozásával. Az ebbe a kategóriába tartozó jelöltekkel ugyanis mindig a legnagyobb vetélytársak alapvető szavazóbázisát jelentő regiókat célozták meg.

Az elnökválasztási törvény közelmúltban történt módosításával azonban a parlament jelentősen csökkentette az ilyen jellegű szándékok megvalósításának az esélyét. Azzal ugyanis, hogy a benevezéshez szükséges óvadék összegét az eddigi 500 ezerről 2,5 millió hrivnyára (mintegy 312 ezer dollárra) emelték, s a pénzt csak a második fordulóba bekerülő két jelölt kaphatja vissza, a CVK elnökhelyettese, Andrij Mahera szerint nagyon sokakat meghátrálásra kényszerített. Az összeget ugyanis nem elegendő csupán a CVK számlájára befizetni, hanem annak forrásáról az adóhatóságnál és a különböző jogvédő szerveknél is pontos igazolást kell adni.

A kínálat tehát, amely ugyan az öt évvel ezelőtti elnökválasztás 24 indulójához képest visszaesést jelent, még így is bőséges és színes, viszont a választék, enyhén fogalmazva is, meglehetősen szűkös. Annak ellenére is, hogy – a független Ukrajna első elnökének, Leonyid Kravcsuknak a szavaival – a flugos futam résztvevői között szinte minden rendű és rangú ember megtalálható, ugyanakkor a jelöltek többségének kultúrája a padló szintjével vetekszik. Kravcsuk szerint ugyanis mára az elnöki intézmény és az államfő tekintélye egyárant olyan mélyre süllyedt, hogy most mindenki azt hiszi, belőle jobb államfő lehetne. Ezeket az ellenérzéseket próbálja meg kihasználni a jelöltek egyike, Ivano-Frankivszk ipari és kereskedelmi kamarájának elnöke, aki Humenyuk vezetéknevét Protivszihre (Mindenkiellen) változtatva jegyeztette be magát, egyáltalán nem titkolva azt, hogy a mindenki ellen szavazók támogatására számít.

Elemzők szerint viszont Protivszih már az urnákhoz járulók 1 százalékának támogatottságát is sikerként könyvelhetné el. Az ukránok többsége ugyanis akkor is az ismert politikusokra voksol, ha valójában csak a rossz és a rosszabb közül választhat, hiszen így eleve biztosak lehetnek abban, hogy bárki is legyen a befutó, igazán nagy meglepetés nem érheti őket.