Pointer, a vizslák királya

Az ebtenyésztés európai csúcsszervezetének fajtanyilvántartásában az egyes sorszámot a pointer viseli, ami már önmagában is sokat elárul. A rövidszőrű angol vizslát az apróvadas kutyák királyának tartják, és nincs is talán vizslafajta a világon, amelynek nemesítéséhez fel ne használták volna.

Az angolok híres-nevezetes szárnyasvadász kutyája valójában spanyol eredetű, és feltehetőleg az XVII. században került a Brit-szigetekre. Végső formájának kialakítása során felhasználták az angol agarat, a rókakopót, sőt, még a bullterriert is: az egyiktől szélvészgyorsaságot, a másiktól kiváló szimatot, a harmadiktól emberfeletti kitartást örökölt. Legendák keringenek olyan példányokról, amelyek órákon át állták szoborrá merevedve a vadat. Bár a fajtát hivatalosan csak egyszerűen pointernek hívják, sokszor mégis angol pointerként emlegetik, mivel az angolok ezt a szót használják más országok vizsláinak megnevezésére is, az adott nemzet nevével kiegészítve, tehát számukra a mi vizslánk is „magyar pointer”.
A pointer neve az angol to point, azaz mutatni szóból származik, és ez nem egyszerűen csak annyit jelent, hogy a vadat megállva megmutatja azt: előrenyújtott orra, mintha láthatatlan zsinór húzná, már a légiszimat után haladva is tévedhetetlenül mutat a rejtőzködő zsákmány irányába. Fáradhatatlanul keres szárazon és vízen, és fehér alapszínen fekete, sárga vagy csokoládébarna foltos mintázatának köszönhetően a távolból is könnyen szemmel tartható. Gyorsasága, kitartása és csúcsminőségű orra miatt kiválóan alkalmas az ún. anwart solymászatra, melynek során a kutya nyílt terepen, vágtában keres a magasban köröző sólyom alatt.
Mivel feladata mindig is a lövés előtti munkára korlátozódott, a pointer gyenge pontja, hogy nem kenyere az apportírozás. A solymászok szempontjából ez nem hátrány, hiszen itt a kutyának nem kell elhoznia a zsákmányt, azt a madártól el sem veheti. A mindenes vadászkutya szerepkörére való kiképzés viszont olykor megizzasztja a gazdát, bár nem lehetetlen. Az angol vizslák hagyományos mezei versenyein azonban nem követelmény az elhozás; annál inkább a szekundálás, melynek során a második kutya a vadat jelző társát állja hátulról, anélkül, hogy megzavarná.
Amilyen aktív és fáradhatatlan a pointer a terepen, olyan kényelemszeretővé válik a vadászat befejeztével. Legszívesebben egy karosszékbe gömbölyödve merül mély álomba, pengeéles érzékszerveit pedig mintha kikapcsolná ilyenkor: nem ébreszti fel a kapucsengő sem, és az esti sétához úgy kell felrázni…