Svájcot aggasztja a huliganizmus

A Tages-Anzeiger beszámol azokról a kezdeményezésekről, amelyekkel a mind súlyosabbá váló huliganizmust kívánják Svájcban visszaszorítani. A Frankfurter Allgemeine Zeitung az elüldözöttek szenvedéseit bemutató alapítványt irányító testületben kirobbant vitáról cikkez.

2009. 11. 14. 12:05
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tages-Anzeiger (tagesanzeiger.ch)

A baloldali-liberális zürichi napilap Csak szurkolói kártyával a focimeccsekre című cikkében ismerteti azokat az elképzeléseket, amivel a svájci rendőrség meg kívánja akadályozni a terjedőben lévő huliganizmust. A svájci labdarúgó- és jégkorongmérkőzések látogatói a 2011–2012-es szezontól úgynevezett szurkolói kártyával azonosítanák magukat, amennyiben szeretnék meglátogatni az első osztályú összecsapásokat. Erre a megállapodásra jutottak pénteken a kantonok igazságügy- és rendőrminiszterei. (Svájcban a rendőrség a kantonok ügye – a szerk.) Így kívánják megkönnyíteni a huligánok azonosítását. További intézkedésként a Kantonok Igazságügy- és Rendőrminisztereinek Konferenciája (KKJPD) követelte, hogy a vendégcsapat saját biztonsági kísérőt küldjön, nevezetesen két főt száz szurkolónként. A mérkőzésnek helyet adó kantonnak három úgynevezett megfigyelőt, azaz rendőrségi szurkolófigyelőt kell alkalmanként kiállítania, áll a KKJPD közleményében. Fontos, hogy mindig ugyanazokat az embereket vessék be. A stadionoknak is lesznek feladatai. A KKJPD elképzelései szerint a jövőben a stadionok rendtartásait és biztonsági koncepcióit az illetékes szervek bírálják el. A KKJPD követeléseit nem képes maga megvalósítani. Ezek az intézkedések inkább ajánlásoknak számítanak. Ugyanakkor az a meggyőződésük, hogy a széles támogatottság okán megvalósítható. Mindeközben Svájcban minden hétvégén közel 900 rendőrt vetnek be, hogy biztosítsák a labdarúgó- és jégkorongmérkőzések biztonságát. A KKJPD szerint ez a helyzet tarthatatlan. Ezek a bevetések nemcsak jelentős többletköltséget okoznak, hanem rendőri erőket vonnak el más fontos feladattól.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilapban Steinbach: Westerwelle megvásárolja a bizalmat című cikkében ismerteti a kitelepítettekről megemlékező alapítvány vezetőjéről kirobbant vita állását. Tovább éleződik a „Menekülés, Elüldözés, Megbékélés” emlékhelyet működtető alapítvány vezetése kapcsán kirobbant vita. Erika Steinbach, az Elüldözöttek Szövetségének (BdV) elnöke, Guido Westerwelle (FDP) külügyminiszter szemére vetette a Bild Zeitungba írt cikkében, hogy a szomszédos országok bizalmát „saját polgárainak vagy szervezeteinek feláldozásával kívánja megvásárolni”. Westerwelle kifejezetten ellenzi, hogy Steinbach az emlékhely – amely az elüldözöttek sorsára kíván emlékeztetni – alapítványi tanácsában helyet foglaljon. A német külügyminiszter varsói bemutatkozó látogatásán így indokolta álláspontját: „Azt kívánjuk, hogy ez egy olyan projekt legyen, ami országainkat közelebb hozza, ami hozzájárul a megbékéléshez. Mindent elkerülünk, ami ezzel az elgondolással ellentétes.” Erika Steinbach most azt írta, hogy sem az egyházak, sem a szakszervezetek vagy más, az áldozatokat képviselő szervezetek jogaival sem bántak így, mint az Elüldözöttek Szövetségének járó alapítványi tanács pozíciójával – ezt azonban a BdV szintén nem engedheti meg. Írásában bírálta azt is, hogy egyetlen német külügyminiszter sem koszorúzta meg az elüldözöttek tömegsírjait. Emlékeztetett a lengyelországi tömegsírokra (Marienburgra, Lamsdorfra, Zgodára, Potulitzra), valamint az egykori Jugoszláviában fekvőkre (Rudolfsgnadra, Gakowára). Jugoszláviában a háború végére mintegy 50 000 dunai sváb pusztult el számos koncentrációs táborokban. Egyedül a gakowai táborban az elüldözöttek szervezeteinek adatai szerint 1947-ig 8000 ember veszítette életét, a rudolfsgnadi táborban mintegy 11 000 elüldözött pusztult el. A lengyelországi táborokban is sok ezer német veszítette életét, többek között Lamsdorfban is. Potulitzban 37 000 elüldözöttek tartottak fogva, a halálos áldozatok számát ott is ezrekre becsülik. Összességében több mint ezer táborban rabosítottak német elüldözötteket Lengyelországban, Jugoszláviában és Csehszlovákiában. Erika Steinbach úgy fogalmazott, a helyieknek a múltra, az elüldözöttek táboraira és tömegsírjaira való emlékezése „gyakran nagyobb és elkötelezettebb, mint a német politika részvéte”.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.