A virrasztás bibliai felfogásban annyit jelent, mint várni a Krisztussal való találkozást, amely átvitt értelemben karácsony ünnepén történik meg. Erre a virrasztó várakozásra szólít fel advent első vasárnapja. Az őskeresztények – kapcsolódva a felkészüléshez – támogatták a rászorulókat, és igyekeztek az evangélium elvárásai szerint élni. Ennek emléke ma is él a karitatív szervezetek ilyenkor felerősödő gyűjtési akcióiban.
Advent idején minden vasárnap újabb gyertyát gyújtanak meg az adventi koszorún, ezek a Krisztus által a Földre hozott világosságot szimbolizálják. A gyertyagyújtást énekkel, szentírási szakaszok felolvasásával és közös imádsággal kísérik. A koszorún a vallási hagyományok szerint három lila és egy rózsaszín gyertyát helyeznek el, utóbbit a harmadik vasárnapon gyújtják meg. A katolikus templomokban ebben az időszakban nem díszítik virággal az oltárt.
Az orgona csak az éneket kíséri, a miséző pap violaszínű miseruháját a harmadik adventi vasárnapon rózsaszínűre cseréli. Az advent ünneplésének eredete a IV. századig nyúlik vissza, a négy vasárnapot magába foglaló időszakot 1570-ben V. Pius pápa tette kötelezővé a katolikus egyházban. A vallásos emberek ilyenkor szigorú böjtöt tartanak és hajnali misére (roráte) járnak. A néphagyományt tartó településeken karácsonyig lakodalmat, táncos összejövetelt nem tartanak.
(MTI)
takács péter
Újra eljöhet a gyarapodás időszaka, ha vége a háborúnak
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!