A korán ellobbant, önsorsrontó nagy magyar tehetségek sorsában osztozott az 1921-ben született, s 1961-ben tragikus körülmények között elhunyt, négy évtizedet megélt Sarkadi Imre. A vidéki sorból kiemelkedett író tekintélyes terjedelmű életművének számos kezdeti művét szürkíti el a sematizmus, amelytől fokozatosan megszabadult. Négy nagy műve – a Bolond és szörnyeteg, A gyáva, az Oszlopos Simeon és az Elveszett paradicsom – a zseni lángjegyét hordozza.
Sarkadi rejtélyes halála (amely valószínűleg baleset volt, talán öngyilkosság, mi több, politikai gyilkosságról is suttogtak a Kádár-korszakban) azért is tűnt duplán tragikusnak, mert íróként éppen magára talált. Az Elveszett paradicsom regényelőzményének tekinthető Bolond és szörnyeteg 1960-ban, a színmű 1961-ben keletkezett, a bemutatót írója már nem élhette meg.
Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című, biblikus ihletésű drámájának előbemutatóján a közönség lelkesen ünnepelte a korán elhunyt nagy tehetségű magyar író drámáját december 22-én az Újpesti Színházban, Újpest Önkormányzata támogatásával Dózsa László rendezésében, Harsányi Gábor, Czvetkó Sándor és Szentpéteri Eszter főszereplésével.
A darabot december 23-án és december 27-én, este hétkor is bemutatják, majd később folyamatosan láthatja a közönség, amely a december 22-i premieren így összegzett: tökéletes előadás, nagyszerű darab.
A dráma (és a Bolond és szörnyeteg című regényelőzmény) központi hőse, Sebők Zoltán (Czvetkó Sándor) a vidékről érkezett kiváló orvos-agysebész, fényes tudományos karrier várományosa az eszmei és a létező szocializmusból kiábrándult, a pangásba belerokkant értelmiségi emblematikus alakja, az orosz irodalom felesleges embereinek, Puskin Anyeginjének, Dosztojevszkij Sztavroginjának távoli rokonaként szuicid keserűséggel fordul a világ ellen az önsorsrombolásban.
Tiltott abortuszt hajt végre jobb híján szeretőjén, aki belehal az orvosi műhibába. A – valószínűsíthetően – évtizedes börtönbüntetésre várva ellátogat édesapja, Sebők Imre (Harsányi Gábor), a békebeli idők tevékeny, valláserkölcsi alapokon élő, öreg fejjel is aktívan tudóskodó, tiszteletre méltó falusi tanár Tisza-közeli birtokára.
S ott találkozik egy tüneményes, tiszta lelkű, fényes tekintetű erdélyi, kolozsvári egyetemista lánnyal, szegről-végről rokonával, Mirával (Szentpéteri Eszter). A későn érkezett szerelem és az angyali üdvözletet hozó leány arra a tiszta, romlatlan énjére ébreszti rá az egykori fényes tehetségű férfit, aki lehetett volna bűnbeesése előtt. A leány visszatér a határon túlra kényszerült magyar hazájába, de székely Solvejgként megígéri, hogy megvárja Zoltánt, tartson a börtönbüntetés akár a világ végezetéig. Ám a fiú, bár édesapja is erősítené benne a jó reményt, már csak az elveszett paradicsomot tudja siratni a dráma megrendítő fináléjában.
Tökéletes előadás, nagyszerű darab
Sarkadi a társadalmi illúziók elvesztéséről és a valódi életértékekért, a bibliai paradicsom visszanyeréséért folytatott reménytelenül szép küzdelem nagyszerű drámájával kemény leckét ad föl a rendezőnek és a színészeknek. Dózsa László rendezőként jelesre teljesített, ráadásul meglepetést okozott egy saját szerzeménnyel, székely stílusú verssel, dallal, amely a dráma forró pillanataiban hangzik föl az egyetlen helyszínen, a tisztesen szegény, de takaros udvarházban.
Ha ez a madár sírni tudna, / Nem sírna, csak elbujdosna, / Csőrét szárnya alá dugná, Lábát maga alá húzná, / Nem sírna, csak elbujdosna.
Dózsa rendezésében az elveszett paradicsomot sirató férfi és a megváltást hozó nő drámája a nemzet újraegyesítésének vágyát is megfogalmazza. Czvetkó Sándor hitelesen hozza a cinikus, fővárosi, önmagát pusztító értelmiségivé lett fiú visszatérését egykori önmagához a bűnbánatban. A dráma igazi kulcsa, hogy Mira alakját, a székely magyar tündért sikerül-e tisztán, ugyanakkor édeskés felhangok nélkül színre állítani. Szentpéteri Eszter tüneményes átéléssel volt először temperamentumos, szeretetteljes hamisítatlan erdélyi egyetemista kamaszlány, majd a tragikus szerelemben görög tragédiák hősnőjéhez méltó, szerelméért ifjúságát is föláldozni kész asszony. A varázslat és az átalakulás sikerült.
A darab fundamentuma volt még Harsányi Gábor érett, nagyszerű alakítása. Ők ketten, az erdélyi, magyarságát tisztán őrző kolozsvári leány és a tartásos, régi vágású, békebeli tanár képviselik azt a tiszta, paradicsomi világot, melyhez képest lelepleződik a világ luciferi hitványsága, mely Sebők Zoltán bukását is okozta. És a jól megformált, jóízű népi alakok panoptikuma – köszönhetően Dózsa Erzsébet, Harmat Albert, Taskovics Judit, Rosenkranz Helga, Nyári István, Bata Á. János játékának – is telitalálatosra sikeredett.
A nézők a hősökkel együtt siratták az elveszett édent és remélték a megigazulást. Mert ez a „mégis, csak azért is” remény a karácsonyi, újévi jó hírben – csak ez a hit ad értelmet rövid evilági életünknek.
(Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom, dráma, Újpesti Színház; főszereplők: Harsányi Gábor, Czvetkó Sándor, Szentpéteri Eszter; rendezte: Dózsa László.)
origo.hu
Így néz ki, ha Magyar Péter úgy gondolja, bármilyen nőt megkaphat
