A bemutató előtt Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány leköszönő elnöke adta át a Bethlen Gábor-díjakat a Kilencek költőcsoport tagjainak. Mezey Katalin, Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Oláh János, Péntek Imre, Utassy József, valamint Rózsa Endre (1941-1995) örököse elfogódottan hallgatták Vasy Géza irodalomtörténész laudációját. Az alapítvány új elnöke, Lezsák Sándor adta át a Márton Áron-emlékérmet az Aracs délvidéki folyóiratnak, a Tamási Áron-díjat Kubik Anna színművésznek. A Teleki Pál-emlékérmet Béres József vegyész, Balassa Zoltán történész, Nagy András grafikus és Lezsák Sándor költő vette át. Az ünnep fényét számos vadonatúj kiadvány megjelentetése emelte még. Az 1969-es, Elérhetetlen föld című kötet eredetihez hű, reprint kiadását, amelyet a hatvanas években mindkét létező kiadó elutasított, végül a Magyar Írószövetség ifjúsági szervezete rendezte sajtó alá, a negyvenedik évfordulóra a Széphalom Könyvműhely adta ki Mezey Katalin szakmai irányításával. A Napkút Kiadó gondozásában, Szondy György költő, kiadóvezető irányításával az estre jelent meg Az idő balján – Elérhetetlen föld – negyven év című kötet is. A Magyar Napló 2009-es, vadonatúj decemberi számát a negyvenéves antológia megünneplésének szánta.
Csodálatos volt az est, meghatóak voltak a film nagy pillanatai. Csontos János rendező, szerkesztő, író és Novák Lajos operatőr az egyszer már bevált módszert követve úgy elevenítette föl egy húsz évvel ezelőtti találkozássorozat, illetve az Elérhetetlen föld című emblematikus antológia keletkezéstörténetét, hogy a rendező – kérdező maga is – arccal jelent meg a filmben. Joggal, hiszen Csontos János egyetemi hallgató korában a Kilencek költészetéből készített szakdolgozatot közös, nagyon kedves, nagyra becsült tanárunk, Görömbei András, a nemzeti elkötelezettségű magyar kortárs irodalom és a nagy-magyarországi próza és költészet egyik leghitelesebb irodalomtörténésze szakmai irányításával. Görömbei András azt is megengedte, hogy rendhagyó módon a szakdolgozatban szerepelhettek interjúk is a kilenc költővel. Ez az interjúkötet volt később Csontos János nyomtatásban megjelent eddigi életművének első fecskéje.
A szubjektív hang azért indokolt, mivel a Kilencek mindkettőnk életében fontos, perdöntő szerepet játszottak. Mint ahogy sokan mások a barátaink, nemzedéktársaink közül, mi, valamivel fiatalabbak erkölcsi zsinórmértéknek tekintettük a bátor Kilenceket, féltve őriztük az Elérhetetlen föld című antológia rongyosra olvasott példányait. Ők ma sem felejtették el, milyen nehéz a hatalomtól késleltetett pályakezdők élete, sokan köszönhetjük életművünk sorozatszerű megjelentetését a Széphalom Könyvműhelynek s a Mezey Katalin alapította könyvkiadónak, amely átvette a megszűnt Szépirodalmi Könyvkiadó szerepét, s A/1-es magyar könyvműhellyé vált. Férje, Oláh János tette naggyá a húsz éve megalakult, ám a kilencvenes évek közepe táján érdeklődés híján a megszűnés határára került Magyar Napló című folyóiratot, amióta ő a főszerkesztő, az érték a mérték, s olykor a valódi tekintély sem számít. Talán az egyetlen magyar lap, amelynek a gárdája vállalja, hogy a holdudvarához tartozó tekintélyes, koros alkotóknak is visszaadja a neki nem tetsző kéziratokat (ami olykor sértődéshez is vezet, tapintatból ne mondjunk példákat). A folyóirat, amely a Magyar Írószövetség lapjává vált, évek óta foglalkozik könyvkiadással is. Csontos János Együtt és külön, A Kilencek – húsz év múlva (Rózsa Endre emlékére) című filmjében Csontos kérdéseire a nyolc élő költő és Vasy Géza, a film irodalomtörténész narrátora fölelevenítették az ötvenes évekhez képest látszólag puhább hatvanas, majd a szürke, nyomasztó hetvenes évek auráját. Négy-öt éves huzavona után látott napvilágot 1969-ben az Elérhetetlen föld című antológia, amelyben kilenc ellenzéki költő mutatta meg oroszlánkörmeit. Akkor még csak két kiadó volt csonka Magyarországon, amely felnőtt szépirodalom sajtó alá rendezésével foglalkozott. A Szépirodalmi Könyvkiadó és a Magvető Kiadó a merev tekintélyelvűség, az új értékekkel szembeni abszolút bezárkózás alapállásából működött. Az ötvenes évekhez képest a hatvanas esztendőkben az látszott újdonságnak lenni, hogy a már ismert, befutott szerzők meglehetősen nagy szabadságot élveztek.
Ám a pályakezdők számára minden kapu zárva volt. Még a megyei lapok vasárnapi mellékletében is csak úgy jelenhetett meg az ember, ha több nagynevű pályatárs hajlandó volt beajánlani a szerkesztőnek. Az Elérhetetlen föld költői, Vasy Géza szavaival, azt a vonulatot vitték tovább a magyar költészetben, amelyet Balassi Bálint, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Arany János, Madách Imre, Ady Endre, Szabó Dezső, József Attila, Nagy László, Kormos István képvisel. A nemzetben látó, a nép mindennapi gondjait vállaló, újszerű metaforákat teremtő (akkori) fiatalokról így ír a kötet ajánlásában Nagy László: „Általában biztosan verselnek, új hangzásokra sikeresen törekszenek. Sűrítenek teljes értékű költői képben. Némelyikük szálkásan puritán, szatírára, öniróniára görcsösen hajló. Van, aki dölyfösen üde és hetyke. Egyaránt kedvelik a dalformát, a szabad verset. A tagoló magyar vers alapján táncos vagy ropogó ritmustömbökkel kísérleteznek. Komoly ügyekről komolyan szólnak. Etikus költők, felelősségvállalók. – De antológiájuk kiadására nehezen akadt vállalkozó. Sejteti ez a tény is, hogy kibontakozásuk nem lesz idilli. Költőknek nem éppen áldatlan állapot az ilyen, és vigasztaló, hogy a papír fölött mindenki egyedül van, s valójában csak önmagához fohászkodhat, önmagában bízhat. Csak a vers fontos. A vershez sokféle erő kell. Én a jövőre nézve hiszek az ő erejükben”.
E sorok 1967. december 23-i keltezésűek, a könyv ehhez képest is késett két évet. A tervezett antológia szerkesztője egy évfolyamtársuk, Angyal János volt. A kötethez Nagy László mellett még Juhász Ferenc, Kormos István, Váci Mihály írt ajánlást, ennek ellenére a megjelentetését az akkori kultúrpolitika minden erejével igyekezett megakadályozni. Végül sok informális közbenjárás eredményeképpen az Elérhetetlen föld 1969 végén mégis napvilágot látott az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat gondozásában, Nagy László előszavával. Az ötezer példányban megjelent kötet bombaként robbant az akkori irodalmi életben, és pillanatok alatt elfogyott. Szerzőik pedig hosszú időre diszkvalifikálták magukat a támogatott irodalomból. A Kilencek 1982-ben kiadták az Elérhetetlen föld II.-t, majd 1994-ben megjelent az Elérhetetlen föld 1994 című kötet. Ez utóbbihoz az utószót Vasy Géza írta. Az esten már lehetett kapni a Széphalom Könyvműhelyben az eredetihez hű köntösben újranyomtatott Elérhetetlen földet. Puritán, fekete fedőlappal, a külső-belső borítón látható az egykori fiatalok képmása Cservenka Ferenc felvételeinek köszönhetően. Az új kiadást a Bethlen Gábor Alapítvány támogatása tette lehetővé, annak ellenére, hogy a jelenlegi kormány próbálja ellehetetleníteni. Ahogy annak idején, a Kádár-korszakban, amikor a nyolcvanas években az alapítvány egyedüli anyaországi szervezetként vállalta a határon túli magyarok támogatását. Bakos István úgy érezte, e helyzetben az ember olyannyira elkeseredett, hogy vállalja a nyílt politizálást egy irodalmi rendezvényen, s kimondta: reményeink szerint 2010 áprilisában elkezdődik hazánk igazi föltámadása.
Kiss Benedek friss költeményben írta meg mindőnk óhaját: a jelenlegi kormány távozását és a Fidesz győzelmét.
Szeretteik, barátaik, tisztelőik meghatottan nézték végig Csontos János filmjét. Vasy Géza a vászonról is, élőszóban is elmondta: talán a világirodalomban is ritkaságnak számít, hogy egy kezdő költőket, írókat fölfedező antológia minden szereplője ismert, mi több, korszak-meghatározó alkotóvá vált. Mára kiteljesedett a címadó költemény, Oláh János Elérhetetlen föld című verse. Csak a befejező sorokat idézzük: „Nem volt a szívünkben semmi,/ami kioltotta volna/az évszakok roppant illatát,/míg verőfényes őszi napokon/a domboldal száraz füvei közül/néztük a robogó fellegeket”.
origo.hu
Több helyen is tüntettek Magyar Péter ellen a felháborodott nyugdíjasok
