Ami pedig a stílus és a hangulat megítélését illeti, ez sem pusztán ízlés vagy szubjektív értékelés kérdése. Ha az volna, akkor nyugodtan elfogadhatnánk, hogy a műsorvezető túlzottan offenzív vagy kekeckedő volt alanyaival. E tekintetben azonban nem rugaszkodhatunk el a magyar valóságtól. A hazai politikai közbeszédben régóta érzékelhető egy olyan hosszan elnyúló tendencia, amit a magyar politikai beszédmodor „eltorgyánosodásaként” aposztrofálhatunk. A gyanútlan szemlélőnek egyre gyakrabban van olyan érzése, hogy az illető politikus már otthon, borotválkozás közben kigondolja, hogy mit fog elmondani a stúdióban, és azt tűzön-vízen keresztül véghez is viszi, a témától, a kérdésektől és az interjúszituációtól függetlenül. Ez persze egy kissé naiv megközelítés, a modern politikában tudniillik nem a politikus találja ki, hogy mit és hol fog elmondani, hanem ennek meghatározása intézményesült formában történik. Az előre megírt tételmondatok, klisék és lózungok a pártközpontban készülnek, és erre a háttérmunkára kampány idején a pártok fokozott hangsúlyt fektetnek.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszava,2009. december 22.)
Tűzszüneti megállapodást kötött Thaiföld és Kambodzsa














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!