„Egy csomóan vértócsában feküdtek”: blogolók a robbantásról + Képek

Aggodalommal, tehetetlen dühvel, s volt olyan is, aki beletörődéssel reagált a moszkvai metróban történt robbantások hírére az orosz blogolók soraiban. A The New York Times összeállítása részben a lap orosz nyelvű blogjából, részben olyan oroszországi blogbejegyzésekből közöl részleteket, mint a livejournal.com, melyen számos oroszországi blogoló vezeti internetes naplóját.• Fidesz: „gyáva terrortámadás” a moszkvai akció • Hatalmas robbanás, üvöltés: terrortámadás az orosz fővárosban + Képriport + Videó

Egyértelműen fanatikus kaukázusi szélsőségeseknek tulajdonítja a támadást „Vishurshen”, aki úgy látja: ezek az elemek addig folytatják a robbantásos merényletek elkövetését, az emberek agyonlövését, amíg csak lehet: céljuk egy kalifátus, „vagy nevezzék aminek akarják” bevezetése, s az összes nem muszlim leigázása vagy elpusztítása.


„Nehezen tudnám megítélni hatalmi rendszereink professzionalizmusát, nem vagyok szakértő” – írja –, „ám ezen szervek saját jelentéseiből arra lehet következtetni, hogy folyamatosan küzdenek a terrorcselekmények megelőzése érdekében.” A blogoló megjegyzi, hogy minden becsülendő erőfeszítés ellenére rendszeresen előfordulnak terrorcselekmények, és a kaukázusi fegyveresek száma is ugyanannyi maradt – annak ellenére, hogy a hadsereg részéről folyamatosan érkeznek a jelentések a fegyveresek elleni sikeres akciókról, a militáns alakulatok felszámolásáról. Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy rosszul végzik a munkájukat – vonja le a következtetést.


„Milyen szörnyű az, amikor meghallod a robbanást a hátad mögött!” – írja az események egyik szemtanúja, „Vanso”, aki a Park Kulturi megállónál tartózkodott a robbanás pillanatában. „Istennek hála, sikerült belépnem a két állomást összekötő gyalogjáró alagútjába, így pont nem ért el a detonáció. Mindent ellepett a füst, hirtelen nem tudtam rájönni, hogy mi történt. Egy csomóan vértócsában feküdtek. Iszonyú volt. A metróba – emlékszik vissza – az Universitet állomáson mentem le, a Kurszkaja felé utazva. Álltam, és mint rendesen, olvastam egy könyvet. A Szpotivnaja után a szerelvény megállt az alagútban. A vezető bemondta, hogy technikai okokból állunk. Rövid idő után elindultunk. Akkor még nem hallottam semmit a lubjankai állomásnál történt robbanásról. Amikor a Kulturihoz értünk, bemondták, hogy a vonat nem megy tovább, s megkérték az utasokat a szerelvény elhagyására. Hazatelefonáltam, ekkor tudtam meg, mi történt. Megváltoztattam az útvonalat, mivel a mozgólépcső nem működött, s megszólalt egy sziréna is. Ahogy beléptem az átjáróba, mögöttem bekövetkezett a robbanás. Megijedtem, de körülöttem nem észleltem pánikot. Mindenki nyugodtan folytatta az útját, legalábbis akik a közelemben voltak. Pánik inkább fent volt, ahol kijutottunk, föl-alá rohantak a metró dolgozói és a rendőrök. Kiértem az utcára, akkor még csak egy mentő jött szembe. A velem együtt kiérkezők között voltak sebesültek is: akadt, aki magától vánszorgott, mást támogattak a többiek. Néhány perccel később a metrólejáró épületét elborították a a rendőrök, orvosok és a tűzoltók.” A beírásból kiderül: nem fordult segítségért, mert csak a füle csengett a robbanástól, inkább lassan hazaindult.


Moszkva sajnálatosan túlterhelt közlekedési és kommunikációs rendszerei ismét megmutatták sebezhetőségüket – véli „Sostavitel”. Szerinte a városi hatóságoknak újra kellene gondolniuk e rendszerek kezelését. A speciális szolgálatok viszont egészében véve jól működtek, teszi hozzá.


Bármilyen megfontolás vagy cél lehet emögött: a szélsőséges wahabitáktól az állami szervek belharcáig (le akarják fejezeni az FSB-t, a Szövetségi Biztonsági Szolgálatot, a belügyet, bármit). Biztos vagyok benne, hogy az FSB keze van a dologban. A metró biztonsági szerveit meg egyszerűen lelövetném, ha tudnám: csak a széket melegítik – fakad ki „Naher_eto_vse”.


Talányosnak látja a merényletet „Lepestriny”, aki semmilyen logikus motivációt nem lát a merényletek mögött. A neonáci csoportok az utóbbi időben visszafogták magukat, ritkábbak a bevándorlók elleni támadások, mióta elfogták azokat, akiket Markelov ügyvéd meggyilkolásával gyanúsítanak (az orosz ügyvéd a hadsereg csecsenföldi, a lakossággal szembeni kegyetlenkedéseiről írt tényfeltáró cikkeket és egy fiatal csecsen nő családjának ügyvédje volt, akit meggyilkolt egy orosz tiszt; Markelovot 2009 januárjában, Moszkvában meggyilkolták – a szerk.). Nehéz tehát a kérdés, ki szervezhette meg ezt a terrorcselekményt. Ami a terrorelhárítók munkáját illeti, fölvethető a megelőző intézkedések hiánya, nem észlelhető a biztonságért tett lépések fokozása sem – véli a blogbejegyző.

Fotók: Reuters