Nyelvünk alulnézetből – Beszélgetés Nyelvész Józsival

Sokunk napi olvasmányává vált a jelenkor magyar tolvajnyelvét szótárformába öntő Szlengblog, a szócikkek aláfestésére írott történetek állandó szereplői pedig szinte hús-vér életre keltek a virtuális térben. E sorok írójának is „személyes” ismerőse egy közösségi portálon például Sikonya Gyula bácsi, a „nagyúr”, aki a „birodalmi Golffal csapatja” a tokodi utakon. Az internetes napló Dublinban élő szerzőjével, a Nyelvész Józsi írói név mögül csak nemrég előbújt Nebehaj Viktorral stílszerűen a világháló segítségével beszélgettünk.

– Szereti a hasonló figurákat? Szeret közöttük lenni?

– Persze, ez egyértelmű. Sokat mozogtam ilyen környezetben, és azt hiszem, hogy ezek az emberek nem kevesebbek, hanem inkább többek, mint mondjuk a mai celebvilág néhány képviselője. Arról nem is beszélve, hogy ez a valóság, a való élet, amit nem csokornyakkendőben élünk. Szerintem pont ez adja meg azt a pluszt, amiért szeretik az olvasók a blogot.

– Miért döntött úgy, hogy Nyelvész Józsi mögül kilép, és megmutatja magát?

– Eleinte kényelmes volt az álarc, mert így azt írhattam, amit csak akarok. Mostanra viszont elég sok mindent elértem ezzel a naplóval, tavaly például a Goldenblog kategóriagyőztesévé választottak, úgyhogy már névvel is azt írok, amit akarok. Most már magát igazolja a blog, és nem kell azon agyalnom, hogy ez vagy az a bejegyzés tetszik-e például a főnökömnek, vagy sem – mondjuk nem olyan helyen dolgozom, ahol ki lennék téve ilyen veszélynek. Ráadásul előbb-utóbb úgyis fény derült volna a kilétemre, úgyhogy jobbnak láttam, ha magam állok ki a közönség elé. És azt is nyilvánvalóvá szerettem volna tenni, nem kell újságírónak lenni ahhoz, hogy valaki jó szövegeket alkosson.

– A barátai sem tudták, ki az a Nyelvész Józsi?

– Volt olyan eset, hogy hazamentem látogatóba – az első években elég sűrűn jártam haza –, és azzal fogadtak az ismerőseim, hogy képzeld, találtunk egy jó blogot. Persze a Szlengblogra gondoltak, de nekik sem árultam el, hogy az enyém.

– Azt meddig akarja titkolni, hogy egy másik kultikus blogot, a Tardát is Nebehaj Viktor írja?

– Tudom, hogy sokan ezt hiszik, de nem így van. Hasonlóak a figuráink, de ennek az a története, hogy a Tarda későbbi szerzője Nathanp néven rendszeresen kommentelt a Szlengen, nagyon jó stílusban, én pedig írtam neki egy levelet, hogy szerintem saját oldalt kellene indítania. Próbálok közösséget kialakítani a hozzám közelálló blogerekkel. Nincs közöttünk rivalizálás, azt szeretném, ha a magyar hétköznapok kultúrája és az általam nagyon szeretett magyar nyelv egy szelete minél több helyen jelenne meg a maga valójában. A Tarda, a Szleng, a Tibor, a tudod melyik és még egypár blog egyaránt a magyar kultúráról és a nyelvről szól alulnézetből, vagy legalábbis a hétköznapi ember szemszögéből.

– Hány látogatója van naponta az oldalnak?

– Ez sok mindentől függ, például attól is, hogy szerepelek-e mondjuk a tévében, vagy sem. Jó pár hónapja napi háromezer volt a minimum, akkor is, ha éppen nem posztoltam. Ma már nem megy ötezer alá, akármit is csinálok. Egy jó szócikk akár napi tizenöt-húszezer látogatót is hoz.

– Hány szócikknél tart most, és meddig akarja bővíteni a szótárat?

– Körülbelül 780 szócikknél tartok. A blog szinte abbahagyhatatlan, mert minden nap születnek új kifejezések. Inkább azzal a problémával küzdök, hogy nincs időm napi két-három szócikk megírására. Most úgy gondolom, hogy az év végéig, de legalább a második feléig folytatom a blogolást. Azután egy kis szünetet tartok, mert ez elég nehéz munka, aztán, ha lesz rá igény, újra belefogok.