Panna „nem egy igazi bogár”, avagy a medvebocsfaló cincér

Ki tudja, mikor következhetett be az a pillanat, amikor hetedrangú fűzfapoéták, tehetségtelen, még saját anyanyelvükkel is hadilábon álló, botcsinálta műfordítók, kontárok és a klasszikus mesék helyett minden mennyiségben bezúduló Disney-adaptációk özönlötték el a hazai meseirodalmat és gyermekkönyv-kiadást, melyet korábban Arany László, Benedek Elek, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Lázár Ervin neve fémjelzett.

A szarvassá változott őzgida

Ahogy a gyerekeknek ingyen is osztogatott könyvben a KRESZ-tanfolyamból PR-ügynökképzés lesz, úgy degradálódnak akár szépirodalmi művek is viszolyogtató fércművé e mindent elöntő giccsáradatban. Jó példa erre a Bambi. Ne is vegyük le a polcról a közismert, förtelmes Disney-változat könyvalakját, nyúljunk egy másik fordításhoz (Varázslatos mesevilág. Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója). Íme: „Régen történt már, hogy egy rengeteg nagy erdő mélyén bájos őzgida született, akit anyukája Bambinak nevezett el.” (Mennyire semmitmondó ez a „régen történt”, milyen stílustalan. Ki agyalhatta ki először, hogy a silány nyelvi minődég jó lesz a gyerekeknek?) Bizony, régen írta meg Bambi című regényét Felix Salten. Amikor megírta, bizonyára nem sejtette, hogy műve sokadik átiratában összevissza keveregnek a magyar nevek, az eredeti mű nevei és a ki tudja honnan vettek. Így Bambi megismerkedik Mirta mókussal, Bundással, a nyuszival, és persze Faline-nel. A legirritálóbb, a Bambi-adaptációkban rendszeresen visszatérő tárgyi tévedés persze itt is kísért: „(…) Nagy Szarvas odament hozzájuk és azt mondta, meneküljenek az erdőbe, mert jönnek a vadászok. Később Bambi megtudta, hogy az a méltóságteljes szarvas az apja.” Az őz megtudja, hogy az apja: szarvas. Szép pillanat. Ilyen alapon a bájos őzgida édesapja „Mirta mókus” is lehetne, vagy a furfangos Bundás.

Ugyanis az őz, szemben a tudatlan emberek rögeszméjével, nem a szarvas kicsinye. Az őzek és a szarvasok két különböző fajt alkatnak. Őzgidából így őzbak vagy őzsuta lesz. (S a gender-idiotizmus ellenére lesz, nem pedig eldönti.) Ezt természetesen nagyon jól tudta a világhírű osztrák író, Felix Salten. Őt azért is illene jobban ismernünk kissé, mert (Siegmund Salzmann néven) Budapesten látta meg a napvilágot 1869-ben. Salten munkája, a Bambi – épp úgy, mint a később megírt Bambi gyermekei –, a természet fölényes ismeretéről tanúskodik. A címszereplő őzgida apja pedig az eredeti műben természetesen egy – valóban méltóságis megjelenésű – őzbak. A Disney stúdió követte el talán elsőként azt a hibát, hogy szarvast csináltak Bambi apjából, először tehát ők lőttek kapitális bakot.

Mit eszik a cincér? Bivalyborjat!

Akkorát lőni persze nekik sem sikerült, mint A bősz cincér című könyv homályba vesző, talán szlovák szerzőjének (Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója). Itt az ad hoc ötletrohamra alapozott verses mese szereplői biciklizni, autózni és lovagolni kezdenek, s a város felhőkarcolókkal, villamosokkal tarkított közegéből kijutnak a természetbe, majd „elhalkul” egy olyan „karnevál”, melybe soha nem kezdtek bele. Íme: „Elhalkul az állatsereg,/ S véget ér a karnevál;/ No de, figyeld csak meg,/ A bősz cincér érkezett!” – szégyeníti meg Tóth Árpádot a meg nem nevezett írás ismeretlen műfordítója.

A cincér ezután rettegésben tartja az állatokat. Egy idő múlva a rovar állatkölyköket követel! Elkezdi felfalni a medvebocsot, a nyúlfiat és a bivalyborjat. Így ismerkedik a gyermek játékosan a természettel.

Képzeljünk el egy betontengerben felnőtt, frusztrált, a galambot is görcsös, félelmet kompenzáló agresszióval riogató, kutyán és macskán kívül legfeljebb „a piranját” és a Pókembert ismerő gyermeket, amint a medvebocsokat mészárló cincérről értesül. Nem fogja jobban megkedvelni az egyébként lenyűgöző, többnyire ártalmatlan rovarvilágot. A helyzetet egyébként egy veréb oldja meg, felcsippentve a cincért. Az állatok lelkesen ünnepelnek.

Közlekedési eszközeik közben mind a képekről, mind a szövegből eltűntek (nem a BKV van a háttérben?). Pedig a mese legelején elindultak valahová (amikor karneválba kezdtek, amibe nem kezdtek bele). De aztán mindezt elfele