Meghatározó jelentőségű lehet, különösen egy érdekszövetségek, nagyhatalmi törésvonalak mentén fekvő ország esetében, hogy hová vezet a kormányfő első külföldi útja. A magyar kormányfő első látogatásának célpontja Lengyelország. Az erős, regionális „középhatalommal” való kapcsolatfelvétel nemcsak a hagyományok, a két nép közötti régi barátság okán lehet fontos Orbán Viktor számára.
„A Külügyminisztériumban, szakértői megbeszélésen is elhangzott korábban, hogy Magyarország Lengyelország-politikájában 180 fokos fordulatra van szükség” – fogalmazott megkeresésünkre Kiss Gy. Csaba. Az egyetemi docens hozzátette: az előző kormányban egyfajta „posztkommunista, atavisztikus aggodalom élt Lengyelországgal kapcsolatban.”
„Tény, hogy Lengyelország megelőzött minket, s ez a mindennapok gyakorlatában is látszik” – folytatja a hosszabb ideje Krakkóban időző Kiss Gy., akit korábbi kapcsolatai is szorosan fűznek hajdani északi szomszédunkhoz – olcsóbb a gyümölcs, a zöldség. A tragédiát, árvizet leszámítva Lengyelország most egy jó kondícióban lévő ország benyomását kelti. A magyar kormányzat, s a hátterében meghúzódó médiavilág döbbenten szemlélte, nem értették a lengyel sikert.
A fellendülés okait egyértelműen a gazdaságpolitikai modellben látja a szakértő, aki szerint a kis- és középvállalatok kiemelt állami támogatása lépten-nyomon érzékelhető. A boltokban lengyel cipőt lehet venni, helyi mezőgazdasági feldolgozott termékeket kínálnak. (Az új magyar kormány programját elemezve Simon János politológus kiemelte: az EU-támogatások 50 százalékát fordítják a tervek szerint a kis- és középvállalkozások támogatására – a szerk.)
Egy kicsit eltűnt Magyarország
Közép-Európában meghatározó, komoly regionális pozíciót élvező állam Lengyelország – így határozza meg az egykori testvérország státusát Kiss Gy., óvva attól, hogy a történelmi barátság tovább élését mitikusra növeljük. „Néha Magyarországon azt hiszik, hogy Lengyelországban ez még mindig élő és erős dolog. Ez bizony megkopott, a harmadikról például a hetedik helyre esett vissza országunk a lengyelek szimpátiasorrendjében a szocialista-liberális kormányzás nyolc éve alatt. A lengyelek horizontjából Magyarország egy kicsit eltűnt. A Gyurcsány-féle őszödi beszéd, s más híradások csak erősítették a képet: hazánk anyagilag és politikailag is rossz helyzetben van. Lengyelországban, ahol az utóbbi években minimálisra csökkent a kommunista utódpárt jelentősége, már más szemmel néznek hazánkra. Figyelmeztető jel, s erre gazdasági szakértők is rámutatnak, hogy Lengyelország újabban inkább Románia felé tájékozódik közvetlen térségünkben.”
Szándékos rombolás, szűk látókörű ügyetlenség
Hozzájárulhatott a kapcsolatok lazulásához a krakkói magyar konzulátus bezárása, ami nemcsak értelmetlen, de káros döntésnek is bizonyult. A szándékosan visszafejlesztett lengyel–magyar kulturális kapcsolatok erősítése mellett, mint arról az MNO is beszámolt, a kereskedelmi és infrastrukturális szálak fejlesztése is jócskán elkél. Botrányosan rossz mind az autó-, mind a vasúti közlekedés is észak-déli irányban, a Varsó és Budapest közötti út megtételére személyautóval például több időt kell szánni, mint a kommunista rezsimek korszakában. A vasúti közlekedés irreálisan lassú, a kamionnal a megtett út ideje eléri a 30 órát a két főváros között.
„Nem lehet csak lengyel–magyar tengelyben gondolkodni” – húzza alá Kiss Gy., aki úgy látja, meg kell keresni Csehországgal és Romániával is a közös szálat. „Fontos a lengyel kapcsolat, de Varsónak más a súlya és a jelentősége az EU-ban, mint nekünk.”
„Lengyelország a keleti partnerség keretében működik együtt Svédországgal már második éve – a délkelet-európai és a közép-kelet-európai szomszédságpolitika összehangolása nagyon komoly diplomáciai feladat lesz mindkét ország számára” – tűzi ki a következő évek feladatainak irányvonalát a szakértő.
A magyar–lengyel kapcsolatok erősítését célozhatja tiszteletbeli konzulok kinevezése Krosnóban vagy Zakopanéban; külügyi források szerint mindkét városban lenne jelölt a feladatra. Ráférne a fejlesztés a Varsói Magyar Kulturális Intézetre is, melynek működése segíthetné a két ország igencsak meggyengült oktatási, kulturális együttműködésének élénkítését.
Ami náluk elképzelhetetlen volna
Lengyelországban mindig nagyon erős volt az ellenállás a kommunizmussal szemben, erős ma is a vallási identitás. A sorban egymás mellett álló templomok mind megtelnek a vasárnapi misén. „Az ember úgy érzi, a lengyelek erős hite is hozzájárult a kommunizmus megdőléséhez” – világít rá a lengyel siker erkölcsi hátterére Kiss Gy.
„A magyar társadalom többsége viszont, a lengyeltől különbözően, elfogadta a Kádár-rendszert, a kategóriákat és még a diktatúra nyelvezetét is. Míg Lengyelországban igen komoly szellemi hátországa volt a szolidaritásnak és a lengyel függetlenségi gondolatnak, hazánkban a médiavilág azon a nyelven beszélt, mint a kommunista-liberális nomenklatúra. A mainstream a kádárizmus bűneit enyhítő, az emlékezetet nem fölkavaró, 1956 örökségével szembe nem néző hozzáállás volt.
Számos olyan dolgozat született, amely megpróbálta bebizonyítani egyik-másik mártírunkról, hogy rehabilitálásuk nem volt megalapozott, mint Tóth Ilona vagy Mansfeld Péter esetében. Lengyelországban az ilyesmi leképzelhetetlen. A múltat a Nemzeti Emlékezet Intézete vizsgálja, s más, sokkal tisztább mentális levegője van Lengyelországnak. Erkölcsi megújulás nélkül pedig Magyarországnak is nehéz új utat találnia” – így az egyetemi tanár.
A függetlenség napjai
„Nemcsak e téren vehetünk példát Lengyelországtól: a mezőgazdaság támogatása arányaiban duplája a hazainak. Az agrárium mellett, ami az EU-ban közös ügy lehet, az energiabiztonság kérdése, ami határozottan érinti mindkét országot” – fed fel újabb párhuzamokat Kiss Gy.
Hazánk közmondásosan egyoldalú és magas energiafüggősége magában hordozza a források több lábra helyezésének kívánalmát. Mindkét ország szuverenitásának kérdése is, hogy ki tudják-e védeni az orosz érdekszférába való visszakerülés veszélyét. Erre a magyar–orosz kapcsolatok erősítése mellett is törekedni kell, s hasonlóak lehetnek Varsó érdekei is.
A lengyel út alatt természetesen megkerülhetetlen Szmolenszk kérdése. A nemrég lezajlott katasztrófa után elemzők szerint felgyorsult némileg a lengyel–orosz közeledés, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy valamilyen végleges, történelmi megbékélés felé mozdulnának el a két ország kapcsolatai. A lengyel történelemben egyedülálló katasztrófa sem rendezte át a politikai palettát, legalábbis abból a szempontból nem, hogy a visegrádi országok közül hazánk mellett Lengyelországban várható hosszabb távú, konzervatív berendezkedés. Ez a tényező is felértékeli Varsó barátságát az új magyar kormány számára.
origo.hu
"Köcsögök, elküldtem a k.rva anyjába" - így beszél Magyar Péter az újságírókról
