Nem úgy tűnt, hogy a G-csoport „kettesszámú” mérkőzése túlságosan nagy izgalmakat tartogat az utolsó, harmadik fordulóban, Nelspruitban Észak-Korea és Elefántcsontpart mint a két kieső csaphatott össze. Azonban volt egy matematikai kombináció arra, hogy az „Elefántok” a dél-afrikai vb legjobb 16 csapata közé jussanak (Ghána mellett a másik afrikai csapatként), mégpedig az, hogy ha megverik a kommunista állambelieket és Brazília kivégzi Portugáliát, a két gólkülönbség összege legalább 9. Egy példa: ha Brazília 2–0-ra legyőzi „Európa braziljait”, Drogbáéknak „elegendő” lekoppintania C. Ronaldóék Észak-Korea elleni teljesítményét (7–0). Hát mit ne mondjunk, erre kis esély mutatkozott.
Annál is inkább, mert a népi Korea égre-földre (de talán leginkább a Pártra) esküdözött, hogy nem fog még egy akkora zakót kapni, mint Portugália ellen – mégis ugyanabban az összeállításban szaladtak ki a vörösök az afrikaiak elleni vb-búcsúmeccsre. Elefántcsontpart kezdő tizenegyét böngészve a magyar labdarúgás követői reménykedhettek benne, hogy a védők előtt majd észreveszik a volt Honvéd-játékos Benjamin nevét, csalódniuk kellett.
A zöld-fehérben pályára lépő afrikaiak azonnal nyomatékosították, hogy Brazília győzelmén kívül a magukéban is bíznak, Kader Keita már az első percben veszélyeztetett. A mindent elsöprő igyekezetben a spanyol bíró még azt is elnézte, hogy Barry kapus egy kidobásnál bőven kinyúlt a területén kívülre, amiért Észak-Koreának a tizenhatos vonaláról szabadrúgás járt volna… A 11. percben Drogba – elűzve Undiano sporttársnak a hibája miatti esetleg önkritikus gondolatait – gólt fejelt, de asszisztense intésére ekkor még nem mutatott a kezdőkör irányába. Nem úgy 3 perccel később, amikor az előrehúzódó Boka gurított a középen érkező Yaya Touré elé, aki felnézett, s látva, hogy a szaladgáló Drogba összezavarta a teljes védelmet, a hosszú sarokba gurított – korán megvolt a hőn áhított első gól! És jött is a második: Drogba gyönyörűségese vett le egy előrevágott labdát, könnyedén lefordult védőjéről, és bár a keresztlécet trafálta telibe, a lepattanót Romaric bólintotta a hálóba (2–0). S időarányosan Touréék jobban álltak a félidőben Észak-Korea ellen, mint a luzitánok, akik csak egyetlen góllal vezettek 45 perc után (nem is beszélve arról, hogy Gervinho és Romaric időközben még egy-egy kapufát is lőtt).
A szünetben mindenkivel közölték, hogy a portugál–brazil találkozón még mindig nem esett gól. Amikor visszajöttek a felek a pályára, az első esemény a koreai kapus megsérülése volt, ami után felszisszenhettünk: a szabályokra fittyet hányva csak egyetlen cserekapust hoztak a tornára az ázsiaiak – nyilván felsőbb utasításra (és akkor még nem beszéltünk arról, hogy négy állítólagos disszidens helyén meglehet, nem is focisták ülnek az észak-koreai kispadon, és az egyik „láthatatlan” a tartalék hálóőr). Ri Mjong Guk mindenesetre maradt a pályán, és ha már maradt, kapott is még két gólt a hajrá kezdetén, de csak az egyiket adta meg a spanyol sípmester (3–0) – voltak emlékei az első félidőből…
Az, hogy látványosan és eredményesen játszottak Eriksson „elefántjai”, dicséretes, de ebből a csoportból négy ponttal nem lehetett továbbjutni – az afrikaiak a Portugália elleni 0–0-nál szúrták el. 16 közé jutott ebből a csoportból tehát Brazília és európai „mása”, az esti meccseken derül ki, melyik gárda kivel találkozik a nyolcaddöntőben a spanyol, svájci, chilei trióból.
KOREAI NDK–ELEFÁNTCSONTPART: 0–3 (0–2)
2010. június 25. 16 óra (magyar idő szerint), Nelspruit, Mbombela Stadion, 45 ezer néző.
Vezette: Undiano – Martinez, Jimenez (mindhárman spanyolok)
Gól: Yaya Touré (14. perc), Romaric (20.), S. Kalou (82.)
Sárga lap: -
KOREAI NDK: Ri Mjong Guk – Csa Dzsong Hojk, Pak Csol Dzsin, Ri Dzsun Il, Dzsi Jun Nam, Ri Kvang Cson – Hong Jong Dzso, An Jong Hak, Pak Nam Csol, Mun In Guk (Csoj Küm Csol, 67.) – Dzsong Te Sze. Szövetségi kapitány: Kim Dzsong Hun.
ELEFÁNTCSONTPART: B. Barry – Eboué, K. Touré, Zokora, Boka – Romaric (Doumbia, 78), Y. Touré, Tioté – Keita (S. Kalou, 64.), Drogba, Gervinho (Dindane, 64.). Szövetségi kapitány: Sven-Göran Eriksson.
Menczer Tamás: Magyar Péter nem akarja, hogy a magyar emberek véleményt mondjanak