Túl a vb első büntetőpárbaján + Képriport

Csak remélhetjük, hogy ennél laposabb hosszabbításos futballmeccset soha többet nem kell végignéznünk, mint amilyen a pretoriai Paraguay–Japán vb-nyolcaddöntőből kerekedett ki. 120 percig tulajdonképpen semmi más, csak a vuvuzelák változatos dinamikája uralkodott, majd tizenegyesekkel Paraguay jutott tovább. S ha az összecsapás igazi büntetés volt a nézőknek, a győztes azzal bűnhődhet majd, hogy alaposan helybenhagyja a Spanyolország–Portugália párharc győztese szombat este Johannesburgban.

2010. 06. 29. 16:48
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sporttörténelmi pillanat elé néztünk a kedd délutáni Paraguay–Japán vb-nyolcaddöntőre várva, ugyanis akár a dél-amerikaiak, akár az ázsiaiak jutottak volna a legjobb 8 közé, mindenképp eddigi legjobb vébészereplését produkálta volna mindkét nemzet együttese. S ha valakiben kételyek volnának, hogy érdemek nélkül került ilyen rangos futballeseményen a közvetlen elitbe Paraguay és „a felkelő Nap országa”, hát elég tudnia: Santa Cruzék az F-csoport éléről jöttek – megelőzve Szlovákiát és a vb-címvédő Olaszországot –, a japánok pedig Kamerun és Dánia skalpját is meggyőző játékkal gyűjtötték be, Hollandia jőve az E jelű négyesből.

A két csapat egymás elleni mérlege (2 paraguayi győzelem, 3 döntetlen, 1 japán siker) és a világranglistás helyek (31. és 45.) közti különbség alapján Paraguay hangyányit esélyesebbnek tűnt, de a fogadóirodáknál feltűnően keveset fizettek egy gólnélküli vagy 1–1-es döntetlenért. Volt azért a világfutball számára is tétje a találkozónak, ugyanis a vb-n a legjobb nyolc között négy dél-amerikai csapat jelenléte egyedülállónak minősült volna, s akkor emlékezzünk meg még arról is, hogy Japán utolsó ázsiaiként állt harcban Dél-Afrikában. És még egy adat – számít-e vagy sem: dél-amerikai csapat eddig vb-n sosem kapott ki ázsiaitól, 12 „latin” győzelem mellett is alig két döntetlen képez ellensúlyt.

Hogy a fogadóirodák sejthettek valamit, arról a második perctől bizonyosodhattunk meg, ugyanis Okubo középkezdést követően eleresztett lövése után 20 percig egyáltalán semmi nem történt, Paraguay kicsit többet birtokolgatta a labdát, de mielőtt helyzetbe kerültek volna a piros-fehér támadók, az utolsó passzokba rendre hiba csúszott. Az első félidő 21. perce körül azért volt egy pengeváltás: Barrios egy kényszerítő után szépen fordult be, de lapos pöckölését Kavasima kispiccelte; ezek után a túloldalon Macui elé csorgott a labda a tizenhatos előterében, kapura zúdított lövése a keresztlécről pattant föl. És ennyi volt az első félidő, még egy „rendes” sárga lap sem színesítette a 45 percet.

A második félidő első két – „fékezett habzású” – támadását Paraguay vezethette, de Ortigoza totojázás utáni lövésénél Nakazava, pár perccel később Ortigoza ügyes fejesénél Kavasima kapus nem engedte felpattanni székükről a latin futball rajongóit. Negyed órával a vége előtt aztán a frissen beállt Barreto kínálta meg egy távoli lövéssel Kavasimát, de őt – sok kollégájával ellentétben – nem viccelte meg a Jabulani. A 82. percben aztán egy japán akció végén Okubo ugrott fel egy beívelésre, de éppen beleszállt Villar kapusba, akinek ekkor rossz emlékei támadhattak: a négy évvel ezelőtti vébén felállította a „minden idők leghamarabb lecserélt kapusa” rekordot – 8 percet volt a pályán, hasonló körülmények közt keletkezett sérülése miatt. Lecserélni nem kellett végül, de kapaszkodnia annál inkább, ugyanis Japán „megnyomta” a rendes játékidő utolsó perceit. Azzal, hogy Martino és japán kollégája is csak kettőt cserélt addig, érezni lehetett, hogy a felek 120 percre kívánják hagyni a döntést.

A hosszabbítás első félidejében hét percig még a vuvuzelák sem szóltak, ekkor azonban Valdez kiharcolt magának egy gólt érdemlő helyzetet, de az élet ezt is másképp rendelte, csakúgy, mint Honda veszélyes szabadrúgásának végződését, amivel átléptünk a 100. percbe – sőt, le is csorgott a ráadás első 15 perce. A második 15-ben is csak annyit konstatálhattunk, hogy a Japánok mégsem rosszabbak a dél-amerikai vetélytársnál, no meg azt, hogy a belga bíró nem is hagyta végigfocizgatni a 120 percet, sípjába fújt, s jöhettek a büntetők.

A tizenegyesrúgást Paraguay kezdte, Barreto állt a labda mögé: 1–0. Endo érkezett: 1–1. Barrios: 2–1 (izgalmas volt). Haszebe, a japán csapatkapitány: 2–2. Riveros is ügyes: 3–2. Komanóóóóóóóóó kihagyja, felső léc! Marad a 3–2! Erre jön Valdez, bebombázza: 4–2. Honda jön, aki eddig hátán vitte a gárdát: 4–3. Cardozóóóó belövíííí: 5–3!!!

A továbbjutó Paraguay Spanyolországgal vagy Portugáliával játszik majd az elődöntőbe jutásért – hogy melyikükkel, az a két ibériai csapat kedd esti találkozóján dől el.

PARAGUAY–JAPÁN 0–0, tizenegyesekkel 5–3

2010. június 29. 16 óra (magyar idő szerint), Pretoria, Loftus Versfeld Stadion, 35 ezer néző.
Vezette: De Bleeckere – Hermans, Vromans (mindhárman belgák)
Gól: -
Sárga lap: Macui (58. perc), Nagatomo (72.), Honda (90.), Endo (114.)

PARAGUAY: Villar – Bonet, Álcaraz, Da Silva, Morel – Vera, Ortigoza (Barreto, 75.), Riveros – Santa Cruz (Cardozo, 94.), Benítez (Valdez, 60.), Barrios. Szövetségi kapitány: Gerardo Martino.

JAPÁN: Kavasima – Komano, Nakazava, Tanaka, Nagatomo – Haszebe, Abe (Nakamura, 81.), Okubo (Tamada, 106.) – Endo, Macui (Okazaki, 66.) – Honda. Szövetségi kapitány: Okada Takesi.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.