Regény a jó és a rossz örök küzdelméről

Kezdetben vala az Ige. Így kezdődik János apostol evangéliuma, ami hiteles bibliamagyarázók szerint is azt jelenti, hogy a szó, ember voltunk első számú záloga, az öröktől való Jézus Krisztus megtestesülése mindig is létezett. Rokon gondolatot fogalmaz meg Lipcsey Emőke Svédországban élő magyar író, aki az időt tekinti örökkévalónak, minden létező egyik ősforrásának, szubsztrátumának.

2010. 08. 25. 13:37
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A tér sem más, mint az idő megtestesülése, amelyben újra és újra lejátszódnak a világtörténelem eseményei Azaz – Lipcsey Emőke vélekedése szerint – ami egyszer megtörtént, ismét megtörténhet. Mi több, ugyanannak a történésnek a különféle megtörtént és meg nem történt variációi is együtt élnek az egyetemes és mindenható időben.

Ez a briliáns, szellemes gondolatmenet kristályosodik ki Lipcsey Emőke Örödöghinta című mitológiát, történelmet és félmúlt-jelen-jövőbeli apokaliptikus víziókat ötvöző szintézisregényéből. Három idődimenzió, az ókor, a Thököly-szabadságharc, a 20–21. század és a világnak számos tája, Amerika, Svédország, Magyarország, az ókori Kréta jelenik meg a remekműben úgy, hogy a különféle terek és idődimenziók között időalagutak nyílnak. Bende Antal, a nemzetközi hírű, itthon, Svédországban, az Egyesült Államokban is jó nevűnek számító sokoldalú történész, ki összefüggésében látja a világra és a nemzetekre leselkedő sátáni szörnyek, apokaliptikus angyalok, Antikrisztusok ravaszul komplex ténykedéseit, a globalizációtól az ökológiai világvégéig, a sátán szolgáinak börtönébe kerül. Ugyanis a World Trade Center mindmáig gyanús, kideríthetetlen körülmények között történt elpusztítása ürügyet szolgáltat a világ mindkét negatív pólusának, terroristának és agresszív antiterroristának arra, hogy az állandó megsemmisülés veszélyével terrorizálhassa a világot.

Akikre mindkét mefisztofeleszi véglet vadászik, azok a Bende Antalhoz, szerelméhez, Lollihoz, tüntető fiához, Dávidhoz hasonló manipulálhatatlan tiszták. Hasonló történet játszódik a Thökölyek, Zrínyi Ilonák, Wesselényiek korában, ahol Magyarországot, a világ utolsó romlatlan szegletét két pogány, a régi típusú zsarnoki megszálló oszmán török és a modern, új típusú zsarnokok, Habsburgok, az őket irányító Fugger-dinasztia bankárai együtt semmisítenék meg. Ennek az időszaknak a narrátora egy magyarokkal rokonszenvező szász herceg, Henrik. Az emberiség, az Isten képére teremtett ember vesztére törő erők az ókorban is ugyanúgy működnek. Ebben a korszeletben tűnik föl Losszaia, a Kígyóistennő papja, ki nemcsak szinkronban látja a jelent, a múltat és a jövőt, hanem benne is élnek a mindenható időnek és az általa megtestesült térnek összes szegletei. Sejtésünk szerint ő lehetne maga az írónő, a mindent összefoglaló, a szálakat kezében tartó isteni főerő. Az időről időre különféle alakokban felbukkanó világsátán segéderői Minósz, az ős-kommunista és ős-náci zsarnok, illetve torzszülött fia, Minotaurus. Az angelusi pólusok fő segítői Ikarosz és zseniális atyja, kik még sem tudják legyőzni a tér hatalmát, Thészeusz, Minotaurus hős legyőzője, akit legyőz az emberi elme legnagyobb ellensége, a feledés.

A jó oldalon álló, tiszta emberekre, a kuruc- és a jelenkori regényegységben a magyarokra általában egy hatalmas veszély leselkedik, amely segíti a sátánt ideiglenes győzelmeiben. A megosztottság, az irigység és a jóra való restség olykor a legkiválóbbak lelkébe is beköltözik.

Sokszálúak és sokszólamúak a regény végkifejletei, többértelműek és többesélyesek. Bende Antalt elengedik az úgynevezett IAC fehér ruhás, fekete lelkű, aniterrorizmus ürügyén terrorisztikus eszközökkel működő katonái, hiszen egyik inkarnációját, Henriket megöli az időkapukon szabadon átjárkáló bosszúálló terrorista, Kubat. Látszólag győzött a sátán, ám Losszaia, az időúrnő oltalmát mégis csak élvezi az örökkévalóságig minden Istentől érintett, angyali hőse.

Az örökkévaló, legyőzhetetlen, időről szóló fölemelő regény, az Ördöghinta korántsem optimista mű, metafizikai, filozófiai érelemben mégis reményt sugároz. Lipcsey Emőke összetett filozofikus regényremeklésében egyesül a hagyományos, regényszerű ábrázolásmód a legmodernebb, avantgárd eszközökkel. Az írónő bravúrosan rostál egybe modern, önvallomásos rémregényt, történelmi regényt és mitológiai hosszúelbeszélést, megalkotva ezzel a modern műfajok fölötti szintézisregény eredeti, csak reá jellemző változatát. S ez a legtöbb, amit írótól elvárhatunk.

Lipcsey Emőke: Ördöghinta
regény, Kortárs Kiadó, 2010.
250 oldal, 2500 Ft

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.