Santos két napja közölte, hogy New Yorkban találkozik Barack Obamával az ENSZ-közgyűlésen, és tárgyalni fog vele a tavaly októberben aláírt és a Dél-Amerikában is heves vitát kiváltó katonai egyezményről. Ennek keretében Kolumbia bérbe adta hét – légi és haditengerészeti – támaszpontját az Egyesült Államok fegyveres erejének a kábítószer-ellenes küzdelemhez.
Akárcsak 2008 márciusában, ismét összehangolt légi és szárazföldi akció
Az akcióban a hadsereg három fegyvernemének alakulatai, köztük 30 repülőgép és 27 helikopter, illetve a rendőrség különleges egységei vettek részt az ország középső megyéjében, La Metában végrehajtott akciósorozatban. Ennek nyugati határa mentén húzódik a La Macarena-hegység, amely a FARC egyik frontjának, ezúttal Mono Jojoy tábor- és búvóhelye volt. Szombat óta készült a hadművelet, amely végül szerda hajnalban indult. A bombázásokban végül életét vesztette a valamivel több mint húsz gerilla, köztük valószínűleg Tanja Nijmeijer is. Ő az a 26 éves holland diáklány is, aki tíz éve azt vette a fejébe, hogy neki a FARC gerillái között a helye. Rodrigo Rivera, a védelmi tárca vezetője azt közölte az elnökkel ma délelőtt – európai idő szerint délután –, hogy már azonosították is Mono Jojoy holttestét. Az volt a gerillavezér egyik utolsó feladata, hogy szerezze vissza befolyását a főváros körzetében, és zsarolja a nagy magáncégeket.
A FARC fegyveres erejének lelke volt
Mono Jojoy a kolumbiai polgárháború első gerilláinak gyermeke volt, és valószínűleg apja egyik szakácsnőjétől született. Fedőnevét saját maga adta magának, mert ugyanúgy el tudott tűnni üldözői elől az őserdőben, ahogy a mojojoy nevű ehető hernyóféle. Gyerekkora óta a gerillákkal tartott, és a központi vezérkar egyik tagja futárként alkalmazta. Így kezdődött pályafutása, ahogy ő maga emlékezett, amikor 1985-ben interjút adott a Voz című lap tudósítójának. A hivatalos változat szerint 1975-ben, 22 évesen lépett be a FARC-ba. Bár Briceno gyakorlatilag írástudatlan volt, a harci taktikáról jóval többet tudott harcostársainál. Mindig kíméletlenül megtorolta a gerillák fegyelmezetlenségeit, akárcsak ideológiai elhajlásaikat, és nem kímélte a polgári lakosságot. Andrés Pastrana, volt konzervatív elnök (1998-2002) szerint ő volt a FARC lelke, és a kolumbiaiak végre ismét megtudhatják, milyen is az igazi béke. Pastrana követte el azt a végzetes hibát, hogy az elnöksége alatt zajló tárgyalások során átadta a gerilláknak a mintegy 40 000 négyzetkilométeres pacifikált övezetet, ahol végül megvetették lábukat. Íngrid Betancourt, a környezetvédők 2002-es volt elnökjelöltje is megszólalt, aki a FARC fogságában sínylődött csaknem hat és fél évig: szerinte a gerillavezér halála igazi reményt adhat a békefolyamatnak. 2002. július 30-án adták ki a világ minden országára érvényes elfogatóparancsot Mono Jojoy ellen. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma ötmillió dolláros, a kolumbiai kormány pedig egymilliárd pezós vérdíjat tűzött ki a fejére.
Ultimátum az utolsó (?) FARC-vezérnek
Rodrigo Rivera Salazar a hír bejelentésével egy időben ultimátumot intézett Alfonso Canóhoz, aki azután vette át a gerillaszervezet vezetését, hogy 2008. március 26-án valószínűleg szívroham következtében meghalt az alapító Manuel Marulanda, a „Biztos Kezű” (vagyis Pedro Antonio Marín). A szervezet ismert tíztagú legfelső vezetéséből rajta kívül már meghalt négy fontos vezető: 2008. március elsején Ecuador területén Raúl Reyes, a „külügyminiszter”, 1990-ben az ideológus Jacobo Arenas, illetve ugyancsak 2008 márciusa elején a 47 éves Iván Ríos, a vezérkar legfiatalabb tagja, illetve csütörtökön délelőtt maga „Mono Jojoy”. Alfonso Cano a héten már újra jelezte – akárcsak Santos augusztusi beiktatása előtt -, hogy hajlandó tárgyalni, de Santos válaszul megüzente neki, hogy vagy éve, vagy halva, de úgyis kézre kerítik. Santos, aki az egyik előző védelmi miniszter is volt, azért döntött a katonai megoldás mellett, mert a beiktatása utáni napon nagy erejű bomba robbant a fővárosban, Santafé de Bogotában. Santos tehát úgy értelmezte a merényletet, hogy nem volt őszinte a FARC tárgyalási ajánlata.
(caracol.com.co, eltiempo.com, semana.com, rcn.com.co, elespectador.com – Kolumbia, wkipedia.org)
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
