Január 1-jétől a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény már tartalmazza azt az előírást, hogy az úgynevezett Frascati-kézikönyv legyen az irányadó annak eldöntésekor, hogy egy adott tevékenység k+f tevékenységnek minősül-e vagy sem. Ezzel a szabályozás összhangba került az adóhatóság korábbi gyakorlatával – ismerteti a tanácsadó cég hírlevele. A kézikönyv alapkutatásra, alkalmazott kutatásra és kísérleti fejlesztésre adott definíciója összhangban van az adó- és számviteli törvények definícióival, továbbá részletes magyarázatot, leírást és példákat is ad a különbségek megvilágítására.
A kézikönyv alkalmazása ellentmondásos, hiszen annak ellenére, hogy nem törvény (kizárólag egy nemzet k+f-re fordított humán- és pénzügyi erőforrásainak a mérésével foglalkozik), a gyakorlatban az adóhatóság megtámadhatja azon tevékenységek besorolását, amelyeket a kézikönyv adott kategóriája nem fed le. A kézikönyv többféle (például intézmények vagy funkció szerinti) csoportosítással segíti az adózót azon kérdés eldöntésében, hogy az adott tevékenység k+f-nek minősíthető-e. A kézikönyv több jellemző határesetet is bemutat, illetve kritériumokat fogalmaz meg, teljes besorolási bizonyosságot azonban nem ad.
A PwC szerint különösen körültekintően kell eljárni a társadalomtudományok, a humántudományok, a szoftverfejlesztés, a szolgáltatási tevékenységek, az elsődleges k+f tevékenységet támogató tevékenységek, például a piackutatás, az iparági elemzés, az adatgyűjtés stb. területén. Amennyiben ugyanis az adózó olyan tevékenység költségével csökkenti az adóalapját vagy adófizetési kötelezettségét, amely nem minősíthető k+f tevékenységnek, vagy amelyet nem a törvényi feltételeknek megfelelő személytől rendelt meg, akkor egy esetleges adóellenőrzés során az adóhatóság adóhiányt állapíthat meg, és az adóhiány 50 százalékának megfelelő adóbírságot és időarányos késedelmi pótlékot vethet ki.
(MTI)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
