Örültem, amikor Schmitt Pál államelnöki krédójában hitet tett a magyar nyelv ápolása, a szép beszéd, ebből következőleg a szabatos magyar nyelven való írás mellett. Eddig nem sok változott, ha lehet, rohamos és látványos a hanyatlás. Legjobban tetten érhető ez a televíziós szerepléseknél. Miután a politika átitatja az egész társadalmat, a politikusok sokszor és sokat beszélnek, de hogyan? Az, hogy pongyolán és magyartalanul fogalmaznak, nem újdonság. A mozgalmi zsargon már évtizedekkel ezelőtt megfertőzte a közéletet, de legalább a „kitárgyal”, „felvet” és a „ledegradál” lassan kikopik a közbeszédből. Helyette újfajta ragály seper végig az országon a Parlamenttől a hagymaföldekig. A nyilatkozók nyilván sokat nézték az ötvenes évek magyar filmjeit, ahol az arisztokraták nyögnek, nyögdécselnek, raccsolnak vagy hebegnek. Van abban valami komoly tudásra utalás, amikor valaki ahelyett, hogy azt mondaná, holnap eső lesz, azt mondja, hogy: öööö holnap ööö mintha ööö a meteorológia ööö csapadékot ööö jósolna. Fizikai fájdalom hallgatni, hogy az államtitkár, polgármester, képviselő, gazdálkodó, színész, sportoló együttesen nyökögnek. Nagy részük őőőzik, van, aki aaaaamozik, mások mekegnek-makognak a rengeteg eeeezéssel.
(Magyar Nemzet, 2010. október 28.)
origo.hu
Bécsben elszabadult az LMBTQ őrület - videó
