Mint megtudtuk, Tim Crouch darabjában a vendégművész mindig más. Ő az, aki soha nem látta az előadást és nem olvasta a szövegkönyvet. A másik fellépő állandó művész, aki viszont nagyon is jól ismeri, mert ő teremti meg a varázslatot. Ő a Hipnotizőr, Bodor Géza színművész, aki játékba hívja a vendéget, ellátja instrukciókkal, váratlan helyzetekkel és egy megrendítő, magával ragadó sztorival, amelynek során a nézők előtt teljesen összemossák a valóságot a fikcióval. Eddig Szinetár Dóra, Marton Róbert, Gazdag Tibor és Balázs Andrea vett részt a rendhagyó előadáson. Ma este Nagy-Kálózy Eszter lesz a vendégművész a Szkéné színpadán, március 12-én pedig Zoltán Áron.
A kiváló brit színész, rendező, író, Tim Crouch a brit dráma egyik legnagyobb újítója. Olyan darabjaival szerezett hírnevet, amelyek megkérdőjelezik a színházi élmény passzív befogadását. Ezt a darabot azért hozta létre, hogy a mindenkori vendégművész ösztöneire hasson, a színház esszenciáját mutassa meg.
Tim Crouch húsz év alatt több mint négyszázszor játszotta el a Mondd, hogy Tölgy című előadást Londonban és szerte Európában, Kanadában és másutt a világban.
Pásztor Edina lapunknak elmondta, hogy a szöveg, a zene, a ritmus, a helyszín kötött, mégis teljes szabadságot kap a vendégművész és valódi színházat lát a közönség. Minden előadás egyedi és megismételhetetlen, így mindig másként szól a színészi játékról, az identitásról, a manipulációról és az elengedésről. Sokadszor dolgozik együtt Bodor Géza színművésszel, akit nagyra értékel. Pásztor Edina egyébként határozottan visszautasítja a rendező megnevezést.
Én nem tartom magam rendezőnek. Ha valami hozzáértés vagy szakértés, akkor inkább játékmester
– mondta. Számára ez azt jelenti, hogy a színésznek segít végiggondolni a szerepét, tanácsot ad mint külső szem, kérdez, de nem uralja a folyamatot. – Valamikor régen a rendező lent ült, figyelt, és azt nézte, hogy a többiek hogyan működnek együtt. Én ehhez a hagyományhoz állok közelebb – tette hozzá.
A darabot Bodor Géza ajánlotta Pásztor Edinának, ő látta egy edinburgh-i fesztiválon. Az előadás immár húsz éve fut nagy sikerrel ugyanabban a formában: a partner semmit sem tud előre, kizárólag a leírt szöveg és a technikai instrukciók vezetik. A szerző, aki az eredeti produkció egyik szereplője is, hozzájárult a magyar bemutatóhoz.
Pásztor Edina első reakciója a kétely volt, amikor elolvasta a darabot, de mivel Géza beleszeretett, így elkezdte ő is másképp nézni a szöveget. Eszébe jutott az anyaggal való ismerkedés során, hogy olyan, mint egyfajta alteregójáték: két figura, akik valójában egyetlen személy belső hasadását jelenítik meg. Bodor Géza inkább a színházi próbafolyamatot látja benne.
A külföldi előadás Bodor Géza beszámolója szerint jóval hűvösebb, „angolosabb” volt, kevesebb érzelmi töltettel. A magyar változatban Pásztor Edina tudatosan más irányt javasolt. Azt mondta Gézának: próbálja belecsalni a partnerét a játékba. Mutasson egy érzelmi utat, menjen előre, és ezzel húzza magával a másikat. Ez az egyetlen, amit saját rendezői találmányának nevez, minden más a szövegben rejlik.
A darab különös játékszabálya, hogy a partner kizárólag a leírt mondatokat mondhatja el. Nincsenek érzelmi instrukciók, nincs pszichológiai magyarázat, csak a szöveg és a pillanat. – A színész szabadsága a belső szabadsága. Azt, hogy egy prompt helyzetre hogyan reagál a vendégművész, nem tudhatjuk előre. Ez egy oda-vissza játék. A Hipnotizőr, Bodor Géza egyáltalán nincs kényelmes pozícióban, hiszen ő is kiszolgáltatottja a másik reakcióinak – mutatott rá végül Pásztor Edina.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!