Moya azt mondja, hogy mindenekelőtt figyelembe kell venni egy tényt: napjaink gyermekei és kamaszai olyan bőséggel teli időszakban nőttek fel, amikor a tömegkommunikációs eszközök azt sugallják, hogy könnyen hozzá lehet jutni a nélkülözhetetlennek beállított és csodálatos műszaki találmányokhoz – játékkonzolokhoz, „hét nyelven” beszélő mobiltelefonokhoz. A jelenlegi válság összezavart mindent, és a családok alig húzzák ki a hónap végéig a fizetésükből, egyre nehezebb elhelyezkedni egy állásban, vagyis már megszűnt a bőség.
Az iskolások Katalóniában is ellenkeznek és kihívóan viselkednek a tanárokkal, a szülőkkel és saját társaikkal. A professzor kutatásai alapján azonban megállapította, hogy mióta gyarapodik a nini-nemzedék – a se nem tanuló, se nem dolgozó fiatalok – aránya. 1968-ban, a diáklázadások fő jelszavában találta meg a fő okot – tiltsd a tiltást, amelyre napjainkban már radikális és vad kezdeményezések adják meg a választ és követelik a szabadosság ellenkezőjét, a tekintélyt. Az akkori fiatalok ma családapák és -anyák.
Harminc éve egy spanyol iskolában a diákok még elhitték a tanároknak, szüleiknek, és saját diáktársaiknak is, hogy érdemes megtanulni egy történelmi adatsort – például a vizigót királyok neveit és uralkodási idejét. De ma már hiányzik nemcsak a diáktársak, hanem a tanárok, sőt a felnőttek tekintélye is, és a diákok többsége nem hisz a tanulás értelmében sem. Ezért az eltelt évtizedek bebizonyították, hogy súlyosan tévedhettek azok a családok és főszereplők, akik kimondták a 68-as diáklázadás említett fő jelszavát.
(Lavanguardia.es – Spanyolország)
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
