Csupán üres szólam volt az antifasizmus?

A Die Welt részletesen foglalkozik azzal a kérdéssel, milyen hírszerzési érdekek alapján döntött a Stasi háborús bűnösök üldözéséről. A Die Presse ismerteti a berlini belügyminiszter álláspontját, aki a kiutasítást is elképzelhetőnek tartja az integrálódni nem kívánó bevándorlókkal szemben.

Die Welt

Henry Leide, a Stasi-dokumentumokat kezelő hivatal munkatársa szerint Kelet-Berlinnek mindenféle antifasizmusnál fontosabb volt az egykori nácik hírszerzésben való felhasználhatósága. Más szavakkal, a Stasi csak akkor nyomozott tömeggyilkosok ellen, ha az segítette a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) politikai stratégiáját. Legfrissebb kutatásai alapján a történész vázolta Erich Geisler esetét, akit 1982. április 5-én Kelet-Berlinben 15 évre ítéltek. Geislerről, a Harmadik Birodalom népbíróságának ügyészéről a Stasi bizonyíthatóan már 1970 óta tudta, hogy részt vett Roland Freisler rögtönítélő bíróságának halálos ítéleteinek meghozatalában. De csak amikor 1980-ban, Nyugat-Berlinben elkezdődtek a vizsgálatok a népbíróságok 67 jogásza ellen, akkor vette elő a Geisler-aktát a Stasi, és néhány hónap alatt keresztülvitte letartóztatását és elítélését is. Az ok a dokumentumok alapján egyszerű volt: „nem zárható ki, hogy a nyugat-berlini fél nyomozásai során megállapítja, hogy Geisler az NDK-ban lakik és ez a tény bizonyos körülmények között hiteltelenítheti az NDK jogpolitikáját a náci és háborús bűnösök üldözése kapcsán.” Leide vizsgálatai egyértelműen azt mutatják, hogy az antifasizmus az NSZEP számára nem volt más, mint üres szólam. Eszköz volt, amivel kárt kívántak okozni a szövetségi köztársaságnak, mely minden nehézség ellenére az 1950-es évek vége óta minden más országnál következetesebben hajtotta végre egy előző diktatúra bűneinek felderítését és megbüntetését.

Die Presse

Thomas de Maiziere (CDU) szövetségi belügyminiszter vizsgálni szeretné az integrálódni nem kívánó külföldiek kiutasításának lehetőségét. „A tartózkodási engedély felülvizsgálata az egyik eszköz, amit azokkal a bevándorlókkal szemben alkalmazunk, akik a kötelező integrációs tanfolyamon nem vettek részt” – fejtette ki. De Maiziere az integrációs vitában óvott a tények megszépítésétől éppen úgy, mint a rémképek felrajzolásától. „Az integrációban realizmusra, igazságra, támogatásra és határozott elvárások megkövetelésére, türelemre van szükség” – hangsúlyozta a miniszter. Végül kijelentette, hogy a bevándorlók integrációjáról zajló vitának nem szabad egyszerűen csak elhalnia.