Krugman szerint a spanyol gazdaságtörténet bizonyos szempontból hasonló az Egyesült Államokéhoz, mert az Ibériai-félszigeten is ugyanúgy kialakult az ingatlanbuborék, amely a magánszektor jelentős mértékű eladósodását idézte elő. Akárcsak az Egyesült Államok költségvetése, a spanyol büdzsé hiánya is meglódult, de Krugman szerint nagy különbség, hogy az Egyesült Államoktól eltérően a spanyol államnak most gondjai akadnak a külső adósság rendezésével. Nem talál jó és gyors megoldást a spanyoloknak, mert nem túl biztatóak a következő évek gazdasági kilátásai még akkor sem, ha az euró belső leértékelésének eszközéhez folyamodik.
Sajnálja, hogy a spanyolok 1999-ben olyan lelkesen csatlakoztak a közös uniós fizetőeszköz, az euró bevezetéséhez, mert ez az elhamarkodott döntésük megbosszulta magát. Jobban tették volna, ha nem lépnek be, mert amíg tartott az országban az euró iránti nagy lelkesedés, a bérek és az árak gyorsabban nőttek a félsziget nagyobbik országában, mint az EU többi tagállamában. Ennek következtében nőtt a kereskedelmi hiány, és amikor kipukkant előbb a jelzáloghitel-, majd az ingatlanbuborék, a spanyol ipar versenyképtelen lett a többi tagállamhoz képest. Ezért ő javasolja most a spanyol kormánynak a belső leértékelést, vagyis hogy csökkentse az árakat és a béreket is, amíg költségei ismét összhangba nem kerülnek szomszédjainak ár- és bérszintjével.
(elpais.es – Spanyolország, nyt.com – Egyesült Államok)
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
