Vak szerelem

Van-e kiút az óvó anyai szeretetburokból egy nem látó ember számára, aki szinte egész életét a világtól elzárva, a szülői házban élte? Megtalálhatja-e a boldogságot egy lepukkant albérletben? Milyen viszony szövődhet egy vak és egy látó között? E kérdésekre keres választ a Thália Színház stúdiójában bemutatott kortárs dráma.

Emeletes ágy, deszkával lefedett kád, kanapé, konyhasarok, gardrób – tipikus albérlet. Van, akinek mégis ez álmai netovábbja, ez jelenti a szabadságot. Mondjuk egy vak férfinak, aki az anyai majomszeretet elől menekülve a szerény lakásban is úgy él, mintha a Ritzben bérelne elnöki lakosztályt. A mellette álló lakásba egy életrevaló lány költözik, aki hangosan hallgatja a zenét, és meghívatni magát egy kávéra új, de még ismeretlen szomszédjával a világ legnyilvánvalóbb dolga számára.

Eltelik kis idő, mire leesik neki: fogyatékát jól palástoló új barátja világtalan. Ám addigra elveszett: vonzódni kezd a jóképű, saját dalokat szerző fiúhoz, így az is természetes számára, ha közelebbi kapcsolatba kerül vele. A két stúdiólakást elválasztó ajtót újból megnyitják, szabad az átjárás egymás életébe. Ezen még az sem változtat, hogy váratlanul betoppan a fiáért aggódó anya, s épp neglizsében nyit rá a fiatalokra. Persze nem egyeznek. Két külön világ. S így vajon meddig tarthat a szerelem? Egy látó és egy születésétől világtalan szerelme? Egy óra, fél nap, mindörökké? És képes-e elengedni anya és fia egymás kezét, tudnak-e egymás (támasza) nélkül élni? Erre keresi a választ Gershe. Szellemes és elgondolkodtató a darab, melyet fesztelen és hiteles színészi játék erősít. Ahogy Béres Ilona belép az ajtón, na úgy kevesen tudnak. S úgy nézni sem sokan. Csodás orgánuma generációkat varázsolt el, ahogy most is; a túlbuzgó anya szerepét pedig mintha csak rá írták volna.

Lubickol Marjai Virág is a kedvesen cserfes, végtelenül laza, de érző, lehetetlent nem ismerő szomszéd lány szerepében, elhisszük neki, hogy a pillanat embere, aki érzelmeit nem rejti véka alá sem pro, sem kontra.

Osgyáni Mihály játéka élményszámba megy: autentikusan alakítja a vak férfit, még olyan apró részletek fölött sem siklik át, hogy miként érzékelheti egy nem látó ember, valóban meggyulladt-e a meggyújtott gyertya. A fiatal művész hiteles a tragikus, önálló életre, burkából mindenáron kitörni vágyó férfi szerepében.

Thália Színház, Leonard Gershe: A pillangók szabadok
Fordította: Vajda Miklós
Jelmez: Papp Janó
Díszlet: Debreczeni Borbála
Zene: Zságer Varga Ákos
Rendező: Szarka János

Szereplők:
Mrs. Baker: Béres Ilona
Don Baker: Ozsgyáni Mihály
Jill Tanner: Marjai Virág