Karacs Gergely a szakemberek szerint nagy tehetség volt. Miután kinőtte korosztályát, a fiókcsapat Létavértesben játszott, és jó esélye volt még közelebb kerülni a Loki első keretéhez, ám komoly sérülést szenvedett, és fel kellett hagynia a profi futballal. Visszatért otthonába, Püspökladányba, ahol az NB III-as együttesben játszott, egészen haláláig.
Testvére, Zoltán szintén a Loki korosztályos csapatait erősítette. Gergő édesapjától, Karacs Lajostól megtudta a dvsc.hu, hogy fia tüdőembóliát kapott – ami feltehetőleg sportsérülése miatt alakult ki –, és az orvosok már nem tudták megmenteni az életét.
Gyarmati András, a Létavértes edzője így emlékszik vissza egykori játékosára: – Tizenhat évesen kerül hozzám – kezdte Gyarmati András. – Többször említettem a DVSC vezetőinek, hogy hosszú időre megoldódik a védelem bal oldalának szerepe, ugyanis kiemelkedő képességű labdarúgó volt. Sajnos megsérült, emiatt a profi futballal fel kellett hagynia. Tisztelettudó, a labdarúgás iránt elhivatott, a csapatért minden áldozatot meghozó embert ismertem meg benne. Mindent megtett, hogy profi labdarúgó váljon belőle. Nagyon sajnálom, hogy már csak föntről figyelheti hőn szeretett sportágát.
A DVSC Futball Szervező Zrt. dolgozói, a csapat tagjai, illetve a debreceni klub honlapjának szerkesztői részvétüket fejezik ki a gyászoló családnak.
Karacs Gergely az egyik közösségi oldalon így írt magáról: „A labdarúgás olyan számomra, mint a levegő! Remélem, egyszer újra futballozhatok…”
(dvsc.hu)
A klubvilágbajnoki siker magyar kulcsfigurája: nélküle nem nyerhetett volna a Chelsea
