A geresdlaki gólyának sem ízlik a parizer

Amikor ősszel elrepültek Geresdlakról a gólyák, érkezett helyettük egy új, „aki” a jelek szerint a telet is ott tölti.

„A mi gólyánk” – így emlegetik a geresdlakiak azt a fehér gólyát, amely közvetlenül azt követően érkezett a faluba, hogy a nyarat ott töltő társai elrepültek. A melegebb éghajlat helyett a magyar telet választó gólya mára mindenki kedvence lett, a helyiek megszokták, és meg is szerették a fiatal madarat.

Megvan a napi útvonala – mondja a megyei internetes oldalnak Habjánecz Tibor, Geresdlak polgármestere. – Az éjszakákat egy trafón tölti, majd átkel az úttesten, felkeresi a konyhát, átsétál a benzinkúthoz is. Néha beáll a buszmegállóba is. Már arra is gondoltunk, hogy ki kellene tenni egy „Vigyázz, gólya!” feliratú táblát, nehogy elüssék az autósok. A gólya mindig iszik a számára kitett, méretes dunsztosüvegből (amibe olykor békákat és kisebb halakat is tesznek a helyiek).

Egy furgon fékez le az út szélén álldogáló madár mellett. A sofőr kiszáll, s egy zacskóból szafaládéval kezdi etetni a madarat. – Tegnap parizert hoztam, de nem kellett neki, ő sem kedveli – mondja a vezető. Ezt megelőzően a gólya már járt a falu konyhájának udvarán is. Ruppert Bálintnét, a konyhafőnököt egészen közel engedi magához. – A zsiradékokat kedveli, például a csirkebőrt, de most nem igazán éhes – mondja. – Mi Kelepnek hívjuk – jegyzi meg Botos József, aki igyekszik gondját viselni a trafón éjszakázó állatnak. – Amikor hideg volt, idejött az épülethez, a gázkonvektor kivezető csövéhez melegedni.

Kelepről kiderül az is, hogy amikor a helyi Dózsa SE meccsel, mindig feltűnik a játéktéren. Volt, hogy a kezdőkörben várta a játékosokkal a kezdő sípszót. – Kabalának is jó – fűzi hozzá Botos József, aki a sportkör alelnökeként is tevékenykedik. – Akárcsak az ő, a csapat színe is fekete-fehér. Lehet, hogy ezért is vezeti a csapat a megye I. B-t – tette hozzá tréfásan.

(bama.hu)