Alig néhány nap van hátra Jézus születéséig, advent negyedik vasárnapján is erre készülünk a Máté-evangéliumi szakasz segítségével. „Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: 'József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.' Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: 'Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: velünk az Isten.' József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta.”
Még hogy lehetetlen?!
– Ez a vasárnap a születés titkáról szól; Istennél semmi sem lehetetlen! Ugye ott van Ábrahám története, aki feleségével agg korára „kapott” utódot, és itt van most Mária, ez a „lehetetlen kislány” a jegyesével... van olyan, ami Isten előtt lehetetlen? – veti fel Szabon Gábor Bakáts téri plébános negyedik adventi vasárnapi gondolataiban. – A világot Isten megteremtette a szavával a semmiből; Krisztus meg tudott testesülni, Mária által. Miért ne tudna most megtestesülni bennem, minden félelem és kétség ellenére?! Bennem – és közöttünk. Ez a karácsonyi születés egy valóságos születés. Nem csak egy emlékünnepség, hogy egyszer az Isten „jó fej” volt. Ezt a reményt akarni kell hordozni, bennem kell, hogy legyen az akarat: nem akarok sötétben élni – folytatja az atya.
– A régiek mondták, hogy aki nem készül adventben Jézus, a mi hajnalunk születésére, az karácsonyra belevakul. Ezért is gyújtunk meg minden héten eggyel több gyertyát. A barlangban is, amikor teljesen sötét van, kis színes foltokat kezdünk látni – vagyis csak azt hisszük, hogy látunk. Belevakulunk a sötétségbe.
Kezdeményezőbbnek kell lennünk!
Gábor atya szerint aztán a legkeményebb veszekedések a két ünnep között alakulnak ki. – A karácsony annak, aki nem készül rá, kipukkad. Ott vannak az ajándékok, „nem erre készültem, nem azt kaptam, amit...”. Készülni kell! Adventi szentmisékkel, családi beszélgetésekkel, „angyalkahúzással”, lemondásokkal – tévé, számítógép, diéta –, adakozással, mert ugye arról is szól ez, hogy miként tehetnénk jót azokkal, akik kicsit elesettebbek, szegényebbek, betegebbek, mint mi.
– Karácsonykor nem baj, ha a leves nem forró. Szabadnak kell lenni! A „nem baj” és a „na és, akkor mi van” nagyvonalúságát kell magunkra öltenünk. Arra kell figyelnünk, hogy ne legyünk akadályai a dolgoknak, és legyünk kezdeményezők a szeretetben – figyelmeztet Szabon Gábor atya, megjegyezve, esténként, amikor fogékonyabbak vagyunk a lelki mélységekre, érdemes jó könyveket olvasni.
Nem vagyunk elfelejtettek – másnap elmondjuk az örömhírt
Az ünnep után – ami a vízkereszttel a farsangba fut – nagyon hosszú időszak következik, hiszen ennél később, mint ahogyan jövőre lesz, már nem eshet a húsvét (április 24.). – Az ünnepek után is ünnepnapok jönnek egymás után, lassan kibontakozik bennünk a Messiás, és neve is van: Jézus – ahogy a történelemben ez megtörtént. Ez az öröm nem múlik ki, nem „egyestés öröm”! Az a szint, amit az életünkben adventben elértünk, nem „adhatjuk el”. Az ünnep első estéje persze csöndes, aztán másnap „mondjuk el” a barátainknak az örömöt. Aztán majd jön a nagyböjt – egy sziklafal. A karácsony most még arról szól, hogy nem vagyunk egyedül, nem vagyunk elfelejtettek – fogalmaz Szabon Gábor.
origo.hu
Egy erőszakos bűnöző bosszúból ölte meg az RTL Klub volt vezetőjét
