A második részt sokan várták, amikor váratlanul galád enyves kezek feltették a kópiát az internetre, ami rossz szájízt kölcsönzött a bemutatónak, de nem ezért vágott grimaszokat a nézők többsége a moziból kifelé jövet. Hogy kár volt-e leforgatni egy, az első résszel megegyező, cselekménybonyolításban tök egyforma darabot, valószínűleg igen a felelet. Ám az is biztos: ha az első darabhoz hasonló siker övezte volna a második részt, Rudolf Péter sem fogott volna hozzá a harmadik epizódhoz.
Így viszont megtette, és milyen jól tette. És azt is, hogy változtatott a már említett, a történetek párhuzamosságán és laza kötelékén alapuló, sztorit nélkülöző forgatókönyvön: ezúttal eljutunk á-ból b-be, nem agyonbonyolított a történet, de füstöl, mint a veszedelem. Rekeszizmot próbáló, mit próbáló, kikészítő a cselekmény, még ha több helyen kissé közönséges is. Ezeken a pontokon a rendező, forgatókönyvíró, dramaturg hármas bánhatott volna csínján a jelzőkkel, mutathatott volna kevesebbet, az is ér ugyanannyit. Az összképen azonban mindez nem változtat, pergő, érthető a sztori, a karakterek a helyükön.
Lali büfés, a belefáradt, megcsömörlött vállalkozó belebújik a menőjenők bőrébe, rácsodálkozása a felső tízezer életére hiteles. A történet szerint Rudolf Péter először rezignált, később mind jobban felvillanyozódó, végül csalódott szerelmes – kiváló az ív. Hű társa, a szellemileg kissé sérült Sanyika ezúttal nemcsak egy végtében zagyvaságot beszélő figura, aki a gyerekektől elcsaklizott sárkányt eregeti, hanem helyzetekbe kerül, rajta áll a poén, és nem ő maga az. Ez nagyon helyes döntés.
Cingár, Csoki és Gaben maradtak régi, hűséges, jó barátok, akik képesek csak úgy a nagyvárosba is elindulni Lalit keresve. Bolond lett volna kihagyni Rudolf azt az esélyt, hogy az utazás számos helyzetkomikum lehetőségét kínálja. Három dilis a nagyvárosban ideális sansz a poénkodásra. Róka – azon kívül, hogy totál idióta – egy másik vágányon arat: a srácok rábízzák a foglyul ejtett milliomost; továbbá megtudjuk, hogy a haja nem tutkó. Ez is számos humor forrása.
Kamarás Iván felfuvalkodott, uborkafán fölkapaszkodott műmájer milliomosa remek, ahogy Pikali Gerda megcsalt visítozó, bosszúálló felesége és Ruttkay Laura miniszterfeleség szeretője is. És Szabó Erika egyszerűen bomba.
Summa summarum, a kor fertőző sekélyességét olykor magán viselő dialógusok és képek, valamint a nem túl bonyolult – és hát valljuk be, kissé elcsépelt – történet ellenére is az a helyzet, hogy mindazoknak kihagyhatatlan az Üvegtigris 3, akik egy igazán jót akarnak mulatni. Rajta.
Üvegtigris 3
Színes, magyar vígjáték, 100 perc, 2010
Forgatókönyv: Búss Gábor Olivér
Dramaturg: Hársing Hilda
Díszlettervező: Molnár Gyula
Jelmeztervező: Breckl János
Gyártásvezető: Kukucska Zsolt
Vágó: Kiss Wanda
Operatőr: Kapitány Iván
Rendező: Rudolf Péter
Szereplők:
Rudolf Péter (Lali)
Reviczky Gábor (Gaben)
Gáspár Sándor (Róka)
Szarvas József (Cingár)
Horváth Lajos Ottó (Sanyi)
Csuja Imre (Csoki)
Kamarás Iván (Dr. Csopkai Ferenc)
Szabó Erika (Niki)
Pikali Gerda (Csopakiné)
Ruttkay Laura (Szerető)
Lali és a bombanők + Képek
Ritkán készül magyar mozifilmnek több folytatása is. Az Üvegtigris majd tíz éve igazi kultuszfilmmé vált, a cselekmények szellős kapcsolata, az Isten háta mögötti büfé körül megforduló szerencsétlen alakok epizódjaiból készült film telitalálatnak bizonyult, rajongott Laliért és barátaiért egy ország.
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!