Médiaügy: bagoly mondja verébnek

Bár a hazai médiatörvény leginkább támadott elemei rendre megtalálhatók más uniós országok jogrendjében is, a Magyarország elleni össztűz nem csillapodik. Hogy egy kicsit segítsünk az eligazodásban, összegyűjtöttünk néhány európai példát, hadd lássuk: valóban példátlan-e a magyar jogszabály.

Felsorolni is nehéz volna, hogy az elmúlt hetekben hány külföldi politikus, ilyen-olyan szakmai szervezet és sajtóorgánum támadta az Orbán-kormányt a karácsony előtt elfogadott médiatörvény miatt. A felzúdulás minden formájára jellemző volt, hogy a kritikusok konkrétumok említése nélkül beszélnek Magyarország szélsőjobbra tolódásáról (Die Welt: Führerstaat Ungarn), vagy éppen a hazai politika keleti típusú önkényuralmi törekvéseiről (Jean Asselborn luxembugi külügyminiszter a Reutersnak: Lukasenko mellett Orbán Viktor a másik európai diktátor).

A hazai médiatörvény leginkább támadott elemei egytől egyig megtalálhatók más uniós országok jogrendjében. Van azonban a kifogásoknak olyan része is, amely valótlanságokat tartalmaz. Az Európai Bizottság a napokban kérte Magyarországtól a törvény hivatalos angol fordítását. Ennek elolvasása után világossá válhat, hogy a szabályozás összhangban van-e demokratikus normákkal. Ha a bizottsági vizsgálat azt igazolja, hogy valótlanok voltak a hazánkat ért vádak, akkor sem valószínű, hogy bárki is bocsánatot kérne hazánktól az érdeksérelmekért.

A vádak közül most számba vesszük a lényegesebbeket, és megmutatjuk a vonatkozó európai példákat is – olvasható a Magyar Nemzet csütörtöki számában, melyből további részleteket is megtudhat.