Latorcai Csaba: A Tisza Párt a magyar vidék ellehetetlenítését készíti elő

Országos aláírásgyűjtést indít a Kereszténydemokrata Néppárt az egyházi közfeladat-ellátó intézmények finanszírozásának megvédéséért. A kezdeményezés hátteréről, a tervezett megszorítások következményeiről és a közösségek jövőjéről Latorcai Csaba ügyvezető alelnököt kérdeztük.

Fotó: Kurucz Árpád

– Mi indokolta, hogy a KDNP országos aláírásgyűjtést indítson?

– Ősszel kiszivárgott a Tisza Párt megszorító csomagjának tervezete, amelyben szerepelt az egyházi intézmények állami támogatásának több mint 40 százalékos csökkentése. Ez évente közel 300 milliárd forint forráskiesést jelentene, ami gyakorlatilag ellehetetlenítené az egyházi fenntartású óvodák, iskolák, szociális intézmények és idősotthonok működését. Kezdetben ezt tagadták, sőt jogi lépésekkel is fenyegettek, ám a közelmúltban Csercsa Balázs, a párt korábbi egyházpolitikai műhelyének vezetője elismerte: valóban készültek ilyen tervek. Ez volt az a pont, amikor azt mondtuk: eddig és ne tovább!

– Milyen következményekkel járna egy ilyen mértékű forráselvonás?

– Jelen pillanatban több mint 500 olyan település van az országban, ahol csak egyházi közszolgáltatás működik. Ha a Tisza Párt programja megvalósul, akkor nem az lesz a kérdés, hogy lesz-e egyházi iskola, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán iskola, óvoda, bölcsőde vagy idősotthon. Körülbelül kétmillió magyar állampolgárt érint közvetlenül – saját maga vagy hozzátartozói révén – ezeknek az intézményeknek a működése. 

Fontos látni, hogy ezek az intézmények nemcsak szolgáltatást nyújtanak, hanem a helyi közösségek megtartó erejét is jelentik. Ha egy iskola vagy óvoda bezár, gyakran az egész település jövője válik bizonytalanná, hiszen a fiatal családok elköltöznek, a közösségi élet elsorvad.

– Sokan azt gondolják, hogy ez kizárólag vallási kérdés. Valóban így van?

– Egyáltalán nem. Ez nem egyházi ügy, hanem kőkemény vidékfejlesztési és vidékpolitikai kérdés. Megmutatja azt, hogy a Tisza Párt gyakorlatilag a magyar vidék ellehetetlenítését készíti elő. Ezek az intézmények világnézettől függetlenül mindenkit ellátnak. Nem azt nézik, ki milyen felekezethez tartozik, hanem azt, ki szorul segítségre, oktatásra, gondoskodásra. Mivel sok elmaradott térségben kizárólag az egyházak működtetnek óvodát, iskolát, idősgondozó-, vagy szociális szolgáltatást, ezek megszűnése nemcsak intézményi, hanem egyben társadalmi válságot idézne elő.

– Van történelmi tapasztalat arra, mi történik ilyen megszorítások idején?

– Sajnos van. Emlékezzünk vissza a 2010 előtti időszakra. A Gyurcsány–Bajnai-kormányok alatt sorra zárták be az óvodákat, az iskolákat, ellehetetlenítették a szociális intézményeket. Tanárok és intézményi dolgozók kerültek utcára, a gyerekeknek sok tíz kilométert kellett utazniuk, hogy eljussanak iskolába. Akkoriban akárcsak a közalkalmazottak megbecsülése, az iskolák helyben elérhető, gazdag kínálata sem volt természetes – és ha jön a Tisza Párt, megint nem lesz természetes.

– Miért nevezték el a kezdeményezést úgy, hogy „védjük meg a mindennapjainkat”?

– Előző gondolatomra csatlakozva, ma már sokak számára magától értetődő, hogy helyben van iskola, óvoda, szociális intézmény, idősellátás. Ez azonban nem volt mindig így, és nem is magától értetődő. Az elmúlt 16 év közös munkájának eredménye, hogy ezek a szolgáltatások újra elérhetővé váltak a vidéki közösségekben. Ezt a mindennapi biztonságot szeretnénk megvédeni.

– Hogyan zajlik az aláírásgyűjtés, és kik csatlakozhatnak?

– A petícióhoz papíralapon és online is lehet csatlakozni. Az online kitöltési lehetőség a peticio.kdnp.hu oldalon érhető el. Minden jó akaratú és jószándékú embert várunk, aki érintett az egyházi intézmények által nyújtott a szolgáltatásokban, álljon ki a helyi közösségekért és a közszolgáltatások megőrzéséért. Ez nem pártpolitikai kérdés, hanem a mindennapi élet alapjairól szól.

– Mit üzennek azoknak, akik még bizonytalanok a kezdeményezés támogatásában?

– Azt, hogy gondoljanak a saját közösségükre. Arra, mi történne, ha megszűnne az iskola, ahová a gyermekük jár, vagy az idősotthon, ahol a szüleiket ápolják. Ezek az intézmények sok esetben évtizedek óta szolgálják az embereket, és pótolhatatlan szerepet töltenek be. 

A megszorítások nem elvont számokról szólnak, hanem emberi sorsokról, családokról, települések jövőjéről.

– Ha esetleg mégis megszorításokra kerülne sor, akkor ezeknek az intézményeknek lenne lehetősége a túlélésre, bármely más módon, mint hogy az állam segítse őket?

– Ez egy „jól kidolgozott” program. Éppen akkora elvonás, hogy egészen biztosan fájjon. Nem győzzük hangsúlyozni: a finanszírozások 40 százalékát vennék el. Újra akarják osztani a közszolgáltatások rendszerét, újra akarják osztani az óvodákat, újra akarják osztani az iskolákat, a szociális intézményeket, azért, mert az egyházi intézmények által biztosított kultúra nem áll összhangban azzal, amit a Tisza Párt képvisel. Egyértelmű, hiszen a háborúpárti, genderpropagandista európai politika nem fér össze a kereszténységgel. 

Nem fér össze a keresztény tanítással, nem fér össze a keresztény kultúrával, hiszen a kereszténység a békét képviseli, a Tisza Párt és az ő szövetségeseik Brüsszelben pedig a háborúért lobbiznak. Ez a kettő ellentétben áll, az ő érdekük pedig az, hogy elhallgattassák a békepárti hangokat.

– Milyen célt tűzött ki a KDNP az aláírásgyűjtéssel?

– A cél az, hogy világossá tegyük: a társadalom nem támogatja az egyházi intézmények finanszírozásának drasztikus csökkentését. Védjük meg az iskoláinkat, védjük meg a szociális intézményeinket, védjük meg a fiataloknak szakképzettséget nyújtó intézményeinket. A petíció a működő helyi közösségek megőrzéséről szól Magyarország minden térségében.

– Mit üzenne végül az olvasóknak?

– Azt, hogy ez nem egy távoli politikai vita, hanem a saját életünkről, a gyermekeink jövőjéről és a szüleink biztonságáról szól. Ha most nem állunk ki ezekért az intézményekért, később már nem lesz rá lehetőségünk. Ezért kérek mindenkit: védjük meg azt, amit közös erővel az elmúlt 16 évben elértünk!

Borítókép: Latorcai Csaba, a KDNP ügyvezető alelnöke (Fotó: Kurucz Árpád)