Ugró Miklós: Kevés olyan téma van társadalmunkban, amelyben mindenféle csoportok, érdekszövetségek, klikkek, hívők és hitetlenek, nemzetiek és internacionalisták, konzervatívok és liberálisok, jobb- és baloldaliak egyetértenek, s ezek közül az egyik – ha nem az egyetlen –, hogy a kereskedelmi tévék műsora nagyobbrészt nívótlan, igénytelen, primitív, de még ezen belül is gyakorta ízlésromboló, visszataszító, undort keltő. Véres erőszakot, öldöklést, kiontott beleket, csonkolt testrészeket, mocsokban fetrengő embereket s más, gyomorforgató jeleneteket nagy előszeretettel mutogatnak a maguk leplezetlen naturalizmusában (a valósághű ábrázolás mint művészi erény és oktatási eszköz), ám javukra szóljon, a szexuális aktusok részletes bemutatásával csak ritkán próbálják elbájolni a kukkoló hajlamú nagyérdeműt. Nem is kell, elég, ha rendszeresen propagálják a kicsapongás, a hűtlenség, a gyakori partnercsere (promiszkuitás), a különböző szexuális különcségek, elhajlások, aberrációk korszerű, személyiségformáló szerepét, sokkoló képek nélkül is kifejtik lélekmérgező, testet nyomorító hatásukat.
(Magyar Nemzet, 2010. december 10.)
Beazonosította a brüsszeli „aranyásókat” a Szuverenitásvédelmi Hivatal
