A szakember A közép-kelet-európai régió vízi közműveinek fejlesztése és fenntartása az EU támogatásával című konferencián beszélt az MTI-nek. A tanácskozáson a térség országai, Bulgária Románia, Szlovákia, Horvátország továbbá Ausztria, Németország, valamint Csehország szakemberei vettek részt, és vitatták meg a témával kapcsolatos aktuális kérdéseket.
Kovács Károly beszélt arról, hogy Magyarországon a rendelkezésre álló forrás mintegy húsz százalékát használták fel eddig. A fejlesztési projektek száma 450-500-ra tehető, amelyeknek legkésőbb 2015 végéig be kell fejeződniük. Magyarországon a csatornázottság mértéke mintegy 70, a vezetékes ivóvízzel ellátottság pedig mintegy 97 százalékos.
A víziközmű-beruházások megvalósításához 80-85 százalékos támogatást vehetnek igénybe a fejlesztők – elsősorban az önkormányzatok. A fejlesztések eredményeként várhatóan 2015 végére Magyarországon a csatornázottság mértéke eléri majd a 85-90 százalékot. Ebbe beleértendő a biológiai szennyvíztisztítás is.
Tízszázalékos eltérés
A szakember jelezte, hogy a csatornázottság mértéke és a csatornával ellátott lakások aránya között jelenleg mintegy tízszázalékos eltérés tapasztalható. Ez annak tudható be – közölte –, hogy sok településen az emberek egy része annak ellenére, hogy megvolna a lehetősége, nem köti rá lakását a csatornahálózatra, mivel drágállja.
Kovács Károly szerint akkor lehet gazdaságosan működtetni egy csatornahálózatot, ha a beépítettség nem túl ritka, mivel a ritkán lakott településrészeken általában nem mindig kifizetődő a csatornahálózat kiépítése. A szakember szerint akkor rentábilis a csatornahálózatra csatlakozás költsége, ha háztartásonként átlagosan egymillió forintból megoldható. Most azonban vannak Magyarországon olyan települések, ahol háztartásonként akár az 1,5-2,0 millió forintot is eléri.
A Maszesz alelnöke beszélt arról is, hogy az elmúlt években jelentősen visszaesett Magyarországon a vízfogyasztás, ami szintén drágítja a vízi közművek működtetését. Ennek az az oka, hogy ugyanazt a szolgáltató rendszert tartják fenn a vízi közműveket működtető társaságok, mint korábban. Ugyanakkor van olyan település, ahol a korábbi fejenkénti, napi 200 literes fogyasztás 100 literre esett vissza. Így a díjak jelentős mértékben emelkedtek, esetenként megduplázódtak. Ezért a szolgáltatók költségeiben jelentős mértékű az eltérés. A legolcsóbban és a legdrágábban szolgáltatók költsége között akár hússzoros különbség is lehet.
Nagy a hálózati veszteség
Kovács Károly elmondása szerint Magyarországon nagyon sok szolgáltató működteti a víz- és csatornaszolgáltatást, számuk mintegy négyszáz. Közülük háromszáz szolgáltatóra a szolgáltatásnak kevesebb mint öt százaléka jut. Problémának mondta a szakértő azt is, hogy a vízhálózat jelentős mértékben elöregedett, 30-40 éves. Ezért a hálózati veszteség átlagosan húszszázalékos, de van olyan település, ahol a veszteség mértéke 40-50 százalékot is kitesz.
Magyarországon jelenleg mintegy 40-50 ezer kilométer a csatornahálózat hossza, míg a vízhálózaté százezer kilométerre rúg. A tanácskozásról készített sajtóközlemény szerint Kling István vízügyekért felelős helyettes államtitkár a konferencián ismertette, hogy a víziközműtörvény-tervezetet várhatóan még ebben a hónapban véglegesítik, ezt követően kerül a nyilvánosság, valamint az Országgyűlés elé.
(MTI)
Zelenszkij-terv: a Tisza Párt megrendelést teljesít
